2011. december 30., péntek

Tudtuk végig


(Nagynéném/keresztanyám emlékére)

 
1929. 11. 02.--2011. 12. 28.


Tudtuk végig, bár Te
- mint talán minden haldokló? -,
csak értelmeddel élted,
ott fiókba zártad, de hinni nem,
valahogy igazán nem tudtad.
Pár hete még feltétlen
jövő évi naptárt vetettél velem...
s gondolkodtál, hogy tavasszal
erkélyedre ki és mit ültessen...
Elhaló hangon kérdezted
utolsó értéseddel,
szaggatott rebegéseiddel
még halálod előtti nap,
mikor már ketten sem bírtunk,
csak megszakadva emelgetni:
- Istenem, hogy fogom én majd
jövőre az ételhordó fiút
s a postást beengedni?

Tudtuk végig, mégis... még én sem hiszem.
Mennék hozzád, hogy ezt vagy azt meséljem,
készülök rá, tőled mit kell megkérdeznem,
majd rájövök, nincs már, ki bármire feleljen.
Tudtuk végig, hogy el nem kerülhető,
nincs mód rá, már nem vár földi jövő.
Lelked azóta megpihent, úgy hiszem,
takarja azt puha, langymeleg selyem.


2011. december 16., péntek

Bár földön...


Bár földön fekszel, netán
padlón - egy fokkal jobb talán,
mert még van padlód... -,
és csak nézel, hogy vajon
miért, hogy másoknak
mégis úgy esik jól a desszert,
ha ott is még párat
beléd rúghatnak, mert
számukra elégtétel a kínod.
Apró dolgok, melyek
a biztonságban s jólétben
tán meg sem érintenek,
de a padlóról nézve
naiv szemmel oly hihetetlen
az alig leplezett antiempátia,
a csakazértis bántani akarás
érthetetlen szándéka,
melyek tömegét nap mint nap
magadat megrázva
próbálod meg nem történtté,
semmivé tenni,
s nagyokat nyelve maradék
méltóságoddal meglenni,
embernek maradni.


2011. december 2., péntek

Mélységben


Napról napra néhány fullánk,
időnként skorpiócsípések,
részvétlenségből...
Rúgások érnek, kisebbek-
nagyobbak, kék és zöld foltok
szaporodnak rajtad
észrevétlenül.
Mondhatsz bármit - akár a falnak,
tehetsz dolgokat - nem számítanak,
volt jó barátok átlépnek rajtad,
a véres karcok lelkedet tépik
rendületlenül.
Nem tehetsz mást, tűrsz mindent,
fogszorítva éled meg:
semmibe vesznek.
Számít, ha fáj? Számít, ha
gondolataidba egyre többször
beférkőzik a nihil utáni vágy?
Ha számít, csak neked.
Hogy meddig leszel képes
válladon és lelkedben
cipelni ezt a meg nem értő
jéghideg érzéketlenséget,
mi néma sikollyal körbevesz,
afelől még dönthetsz.