Durva

Rég volt, de emlékszem...
időnként néma, hangtalan
és durva volt minden tetted,
mint egy kegyetlen varázslat,
mely magához ölel, de úgy,
hogy az áldozatból apránként
kifogy a lélegzet.

FB - szómegadásos játék.
6 szó: hangtalan, lélegzet, durva,varázslat, kegyetlen, ölel

A lónak is négy lába van

Semennyi láb nem számít soknak,
sötétben járva úgyis botladoznak
emberek, állatok, ha semmit sem látnak,
tán csak a százlábú marad meg stabilnak.

Megj.: A Barátok Verslista Iniciálés belső játékára íródott.
4 db S betűvel kezdődő szó, a botlás hangsúlyozása és a bokorrím (a a a a) volt a kritérium.

Sóhajok hídja

Mikor gondolánk suhant halkan, csendben,
sötétség honolt immár Velencében.
Selyemszárnyakba botlottunk az éjben,
fel is borultunk, a híd alatt éppen.

Megj.: A Barátok Verslista Iniciálés belső játékára íródott.
4 db S betűvel kezdődő szó, a botlás hangsúlyozása és a bokorrím (a a a a) volt a kritérium.

Botlás

Olyan síkos ez a járda,
még a légy is siklik rajta.
a veréb is elég suta,
sejhajra ült eszemadta.

Megj.: A Barátok Verslista Iniciálés belső játékára íródott.
4 db S betűvel kezdődő szó, a botlás hangsúlyozása és a bokorrím (a a a a) volt a kritérium.

Serteperte

Sicc, te macska! Nem megmondtam?
Sündörögsz itt alattomban!
A minap is elbotlottam,
hó sem kellett, elvágódtam...

Megj.: A Barátok Verslista Iniciálés belső játékára íródott.
4 db S betűvel kezdődő szó, a botlás hangsúlyozása és a bokorrím (a a a a) volt a kritérium.

Dal belülről

Mikor a temetőkben gyertyákat gyújtanak,
egy kripta ajtajánál mindig megállok.
Ott lóg rajta egy már nem használt lakat,
megette a rozsda; nézem, s álmodozok.

Kik benne nyugszanak száz éve is talán
- a lakat szinte majd magától elporlad -,
békét találtak-e lelkükben mára már?
Látogatójuk sincs, hosszú évek alatt.

Körbenézek lassan, nincs senki e részen,
pár szál kedves vadvirágot lecsippentve
a korhadt lakathoz csúsztatom a résen...
s ekkor valahol eltemetve mélyen
egy dalt hallok belül, némán lélegezve.

Fotó: Vehofsics Erzsébet


Megj.: A Barátok Verslista két belső pályázatán

indultam e verssel. A Gondolatok fényképhez és

a novemberi havi, dal és temető szavak felhasználásával

készült írások kiírt pályázatán.

Novemberi emlékezés

Tömegek járják az aranyló utakat,
pazar levélszőnyeg sző rájuk színeket...
Hűvössel érkezik a novemberi fény,
szelíden simogatja a sírköveket.

Itt, a temetőben mindig megrendül a lélek,
mi velem érkezett, csak az emlékezés,
ahogy egyik sírtól a másikig térek,
mintha nem e földön járnék, s kevés,

mit magamban a jelenből idehoztam volna.
Újraélem a közös múltat ővelük,
kik már túl vannak minden fájdalmon, s vajon
hol vannak, mit érezhet most lelkük?

Látják-e bárhonnan, hogy hozzájuk jöttem,
gyertyáim fénye eljut-e hozzájuk?
Amit érzek, az szomorkás melankólia,
ám egyben békével tölt el nyugalmuk.

Rokonok, barátok, kedves ismerősök,
apám és nagymamám, keresztanyám hangja
úgy szólal meg bennem, oly elevenen,
mint megannyi dal gyönyörű dallama.

Megj.: A Barátok Verslista novemberi belső pályázatára íródott. Most publikálom, mivel csak eredményhirdetés után lehet. Feltétel volt a dal és temető szó használata.

Pókháló-életünk

Sűrű ágak, gallyak között
ólomlábú este leszáll,
Fenn az égen, lombok fölött
az éj már jelenésre vár.

Elcsitul a nappal zaja,
esti hangocskák neszeznek,
a pók, ki remekművét végzi,
mára végét veti ennek.

Ilyen csodás, csipkés ezüst-
háló a mi életünk is,
néha biztos, szép és egész,
néha ingoványos mégis.

Pókunk szemszögéből nézve
erős mentsvár az ő vára,
pedig összetörni elég
vihar; ember keze, lába.

Mégsem adhatja fel soha,
ha szétszakad, épít újra,
mindenkinél kell a remény,
álljon fel, s ne nézzen vissza.

(Fotó: Vehofsics Erzsébet)
Megj.: A Barátok Verslista belső pályázata - Gondolatok fényképekre 03. alkalmára íródott.
A vers a pályázat nyertese.

A pók figyel

A pók figyel.

Ha látjuk a csodás hímzésremeket,

kisebb-nagyobb művészi csipkedíszeket,

csak kevesen ámuldozunk,

mi, kik elméletileg az

evolúció csúcsán állunk,

még csak hasonlót produkálni sem

mindnyájan tudunk.

A pók figyel.

Első ránézésre nem látható.

Elbújik, s ha éhes, lesben áll.

Művészi alkotása, hálójának

legkisebb mozzanatára

éber, s gyors, mint a pillanat,

láttam már legyet, lepkét, bogarat,

melyek egy sóhajjal beleragadtak.

A pók figyel.

Talán van egy kis vadászösztön is,

de elsősorban harc ez, a betevőért.

Életért, a fennmaradásért.

S milyen egyszerű

szándékosan vagy véletlenül

e létszükséglet-hálót figyelmetlenül

letépni, szakítani,

az ágakat széthajtva

semmivé tenni,

miközben...

a pók figyel.

(Fotó: Vehofsics Erzsébet)

Megj.: A Barátok Verslista belső pályázata:
Gondolatok fényképre 03. alkalomra íródott.

Kezdetben

Kezdetben ott van a gyönyörű dal,
s míg a szerelem úgy zeng két szív között,
s illeszkedik minden érzés, mint két fogaskerék,
addig tornádó, hurrikán sem tépheti szét,
semmilyen ítélet nem bírálhatja fölül
a mindennél csodásabb, szentebb érzést.
A dal, a mennyei, mi számít csupán,
és felülír minden rosszat, bűnt és józan észt.

Fotó eredete: velvet.hu



FB - szómegadásos játék.
6 szó:  fogaskerék, kezdet, dal, minden, hurrikán, ítélet

Ha konty a védelem...

Ha az élet állandó változatosság,
azt is kísérheti egyfajta megszokás.
Hajad néha rövid, lófarok vagy konty
ül fejeden, utóbbi remek védelem,
mert párosnak nézhetnek akkor is, s nem
kötnek beléd, ha inkább magad szeretnéd
eldönteni, kell-e pár vagy sem.

FB - szómegadásos játék.
6 szó: változatos, megszokás, remek, védelem, konty, páros

Ősz és tél között

Ez az ősz most zordabb, mint régente,
érdekes talány az évszakokra
utólag is visszanézve...
Miért zúg mérgesebben a szél?
Miért jéghideg a patak, pedig
nemrég még a fákon a levelek
sok-sok színben tündököltek?
Hetek óta köd és szürkület,
mi egész nap mindenhol körbevesz.
Persze, ez itt már a tél.
Akkor mért oson mégis még itt
mindig az ősz, mint ki menni fél?

FB - szómegadásos játék.
6 szó: ősz, talány, méreg, patak, szél, zord 

Napkelte után

Új nap ébredezik,
a napsugár ránk köszön
és mindent megérint,
az emberek arca s a világ is
kiszínesedik.
Kívánom, maradjon így...
bár ne rontaná el semmi, ami rossz,
ami bántó és gonosz...
Ez a nap, és az összes többi is
maradjon békében, így!

FB - szómegadásos játék.
6 szó: minden, napsugár, érint, ébred, ront, marad

Decemberi igézet

Talán túl nehéz ez az élet.
Talán híján is vagyunk a szeretetnek.
Ám decemberben - bármily zord hideg lehet -,
megkap egy gyönyörű igézet.
Elvarázsol, szívemben dallamok zengenek,
jobbak lehetnénk, ha többen is szeretnének.
S itt most mindegy, Istenben hiszek-e,
vagy csupán apró alkotóeleme vagyok a szeretetnek,
nem számítana semmi, ha mindenki így érezne,
egy örök nyugalom és béke, biztonság
ölelné át a világon az összes lelket.

Megj.:
A vers a Barátok Verslista Szó-Szövő 235. belső pályázatára készült, Juhász Gyula: Karácsony felé c. verse adaptációja nyomán.
A jelzett versből megadott 8 szó, melyet a cím is tartalmazhat: szívemben,  szeretetnek,  gyönyörű,  igézet, decemberben, élet,  hiszek, jobbak.
Ez lett a pályázat győztes írása.:)

Decemberben

Olyan rideg, kíméletlen minden... fájok kívül-belül...
Fázom itt a kövön, emberek... nagyon.
Sokszor eszembe jut: volt nekem is
gyönyörű házam, családom...
Álmaimban látom mennyországom...
Ha valaki kezet nyújtana, segítene...
ha látnék jelét valami jobbnak,
tárgya lehetnék egy kis szeretetnek...
De már nem hiszek lassan, elhal a remény.
Ami jót kapok ritkán, az nem más, mint szánalom.
Bár szívemben néha mintha megremegne az élet...
De nem. Az számomra a legnagyobb
irgalom és adventi igézet,
ha vedlett kalapomban pénzcsörgést hallok,
s ha nem rúgnak belém megvetően,
már azért is mérhetetlenül hálás vagyok.

Megj.:
A vers a Barátok Verslista Szó-Szövő 235. belső pályázatára készült, Juhász Gyula: Karácsony felé c. verse adaptációja nyomán.
A jelzett versből megadott 8 szó, melyet a cím is tartalmazhat: szívemben,  szeretetnek,  gyönyörű,  igézet, decemberben, élet,  hiszek, jobbak.
Festmény: Mészöly Mester Béla: Utcai koldus

Ringató 2.

Kedvesen és némán figyel,
ezüstöt szórva rám a hold,
puha párnámat ölelve
aludni próbálok, miközben
kint a szél havat hord...
Hallgatom macskám dorombját,
s úgy tűnik, távolodik a valóság...
reménytelennek tűnő gondom
elenyész', körbevesz lassan
egy sokkal szebb álomvilág.

FB - szómegadásos játék.
6 szó: kedves, némán, hold, puha, valóság, reménytelen

Ringató 1.

Kedvesen és némán néz le,
ezüstöt szórva a hold rám,
megnyugszom lassacskán, macskám
puhaságát simogatván.
Kegyetlen valóság, távozz
messze, hagyj engem egyedül,
talán mégsem oly reménytelen
sorsom, egyszer a nap is kiderül.

FB - szómegadásos játék.
6 szó: kedves, némán, hold, puha, valóság, reménytelen

Számlaírási traumák

Saját történetet írok le...
Négy éve vagyok munkanélküli, s az öregségiig még hat év... de túl idős ahhoz, hogy bárki is alkalmazzon. Persze, az ingyenmunka mindenkinek kéne... de hogy én sem fényből és levegőből élek, az azoknak, akik folyton szívességet várnak, nem jut eszükbe.
Tény, hogy nyomdában és kiadóban dolgoztam több évtizedig. Gyakorlatilag máshoz nem értek, mint az e helyeken megszerzett néhány író-szerkesztő-könyves szakmához, ezzel együtt mindig iszonyatos munkahalmaz nyomta a vállamat nemcsak a munkahelyen, de itthon is. Nem volt sem szükség, sem idő rá, hogy a több lábon állást egyedülálló, dolgozó, kétgyerekes anyaként forszírozzam. Egy nyomorult számlát sem írtam még soha...
Így történt, hogy most, amikor a havi éhbéremért évi 30 nap egyszerűsített munkavégzésről szóló igazolást kell bemutatnom (sok egyéb mellett) azonfelül, hogy egyedülálló lakásfenntartó vagyok, hát muszáj volt valamit keresni. Kapkodtam fűhöz-fához. Természetesen még az olyan önkéntes munka, amiért nem kapunk pénzt, de netán mégis adnak igazolást a fentiek szerinti munkavégzésről cserébe, az sem megy ismerős nélkül!
Így történt, hogy egy rokonom tudomást szerzett élethalál-problémámról, és elvárt évente bizonyos időszakokban oktatási vállalkozásába, hogy számlát írjak. Nyilván állandóra alkalmazni a hiányzó 3,5 évre ő sem tud, a rokon.
Szülőknek, gyerekeknek, akik épp jelentkeznek a középiskolákba való felvételikhez szükséges szintfejlesztő oktatásokra - nekik kellett a befizetéseket számlákkal abszolválnom.
Az első alkalommal, mikor a folyosón leültem egy asztalhoz és rokonom pár perc alatt magától értetődő természetességgel lerakta a kellékeket - számlatömböt, pecsétet, miegymást - és elmondta a teendőket; meglátva az engem körbekapó szülők népes táborát, szinte pánikroham vett rajtam erőt.
"Uramisten, kizárt, hogy én ezt meg tudjam csinálni!"
Rokonom nem tudott segíteni, hiszen pont azért hívott engem - neki közben kezdődött az órája... nekem meg minden abszolút új volt. A szülők meg, ugye, hozzám jöttek minden kérdéssel, amire megint kínos volt mindig a bizonytalankodó válasz - hiszen honnan tudhatnám a másfél évtizedes, jól bevált gyakorlatokat e téren itt, ennél a cégnél?
Pontos, precíz vagyok alapból, ingyen is - így természetesen nagyon igyekeztem volna... épp ezért hibát hibára halmoztam. Szerintem nem sok hibátlan számla jött ki a kezem alól aznap. Éreztem, ég az arcom, még levegőt is elfelejtek venni, de hol ez, hol az maradt le vagy lett rossz helyre írva... nem lett aláírva... nem írtam dátumot... nem tettem pecsétet... nincs másolat, mert rossz helyre raktam azt a vackot... Ááááá, azt hittem, nem élem túl, a megsemmisülést vártam áhítva!
Volt, hogy visszajöttek a számlával, gyakorlottabbak nyilván észrevéve a hibát... volt, hogy a másolatot adtam oda az illetőnek. Volt, amelyiken több volt a hiba, mint amennyi nem. Na, akkor keressem vissza, de közben persze elfelejtek vigyázni, hogy az indigós nyomatok hány példányon látszódjanak...
Így is jó néhány cucc egy példányban ment ki, vagy volt, ami 5 példányban is meglehetősen jól látszott: rossz helyre raktam vagy be se raktam azt az izét... ami megakadályozza, hogy átnyomódjon a kelleténél több oldalra az írás.
Ráadásul ahány személy, annyiféle az összeg, amit ÉN számoljak ki. Ja, és vegyem el a pénzt, adjak vissza... ka-taszt-ró-fa!
Mert kinek hogy és mikor jár kedvezmény, mennyi, melyik tantárgyból, vagy ha hoz valaki egy másik személyt is magával, akkor is kedvezményt kap mindegyik. De a szülő tőlem várja, hogy megmondjam a tutit. Mármint az összeget... Ráadásul lehetett egyben, illetve két vagy három részletben fizetni, havonta!
Őrület. Sosem voltam jó matekból...
Tehát keressem ki a gyerek nevét a listából. Számoljam ki, hány tantárgyra jelentkezett, de vigyázzak, mert két bizonyos tantárgy egynek számít, azért egynek megfelelő összeget fizet, a többinél nincs ez. És persze van, hogy nincs az illető a listán, akkor valahogy csak jelezni kell... és közben csak jönnek, jönnek... És ha rossz a számla, valahogy le kell rontani és újat írni... őrület! Idő sem volt arra semmi, hogy visszalapozva a számlatömbben, esetleg puskázzak!
Közben pecsét, újraírni, újraszámolni, ezt ne hagyd le, azt ne... ja, összeget is írjak, közben esetleg a szülő meggondolja, hogy mégsem annyit fizet... Édes jó istenem! Meg az üres részt "húzzam át" egy kalligrafikált Z-szerűséggel... Na és közben fizet, adjak vissza. Mindig imádtam pénzzel bánni! Volt, hogy elfelejtettem a pénzt, úgy tukmálták rám... Úgy verhettek volna át, ahogy akarnak. Ha azt mondja, hogy már az előbb ideadta, befizette, én elhiszem...
Lehetetlen; ekkora nyüzsgésben, hiába dolgozott akár minden, addig nem használt agysejtem, a maradék önbecsülésem maximális megsemmisülése volt ez nekem.
Ekkora égést már régen éltem át.
Mikor aznap vége lett a tortúrának, emlékszem, a hazafelé vezető utat majdnem végigbőgtem, akkor jött ki rajtam az egész többórás feszültség.
Hát mit csináljak, van, aki hiába élt már fél évszázadot, másoknak bizonyára elemi dolgok attól még neki lehetnek újak. Főleg, ha nem csak úgy szépen, lassan, nyugiban irkálgat számlákat és előbb-utóbb belejön, hanem azonnal bele a mélyvízbe, és tömeges rajtacsapás a szerencsétlen áldozaton.
Na persze jellememből fakadóan kb. ezerszer több bocsánatot, elnézést kértem aznap folyamatosan esedezve, mint amennyi számlát írtam.
Este otthon olyan voltam, mintha 40 mázsa szenet hordtam volna be, s az agyam, mint a mosdószivacs. Éjjel, amennyit véletlenül sikerült aludni, lázálmaimban végig számlákkal kínlódtam...
Másnap is menni kellett, alig bírtam elindulni, mert folyamatosan anyagcserés problémák árasztottak el. Mondogattam magamnak, hogy ugyan már, nem ez a tragédia; van a világban épp elég, ami tényleg az! Ez csupán kell ahhoz, hogy egy évig megint megkapd azt a nyomorult havi 22 ezret.
Ezen a napon egyrészt kevesebb szülő és gyerek borított körbe, másrészt valahogy könnyebben ment a dolog. Nem mondom, hogy a sietség miatt nem maradt le elsőre ez vagy az, de nem halmoztam annyira sorozatban a hibákat.
Megtanultam azt is, ahogy végzek eggyel, minden egyes új személynél azzal kezdek, hogy elszámolok 3-ig: 1. főlap, 2. piros másolat, 3. fekete másolat - s alávágom a lemezt. Ez jobb esetben 4 másodperc. S ha nem jöttek zsinórban, az állandó, stabil dolgokat előre is lehetett gyártani és pecsételni...
Egy hét múlva jött a következő alkalom.
Szokás szerint nagyon be voltam rezelve ismét.
De önkéntelenül úgy vettem elő a cuccokat a rokonom által ideadott táskából, hogy én magam meglepődtem. Semmi bizonytalanság, az idegesség meg, remélhetőleg nem feltűnő annyira.
- Jó napot kívánok! Befizetés? Rendben. - "Egy, kettő, három hajtás, negyedik a lemezberakás." - Már írom is a dátumot, a megnevezést, pecsételek.
- Gyerek neve? Cím? Milyen tárgyakra fog járni? - Lista, név kipipálva; számolunk. - Részlet? Nem, inkább egyben? Oké. Megnevezés, ennyi, annyi számmal, betűvel, Z-áthúzás, "am", miszerint áfamentes, dátum, aláírás. - Köszönöm, a viszontlátásra.
Szeretem, mikor a szülő is tudja, mit akar és mennyit fog fizetni. Lényegesen megkönnyíti az ember dolgát...
Csak pár számlával volt gondom, hogy ez-az lemaradt. Úgy örültem minden egyes befejezett számlának, sikeres és égésmentes fizetésnek-visszaadásnak, mint kiskutya a farkának. És ezen a napon a vége felé talán az önbizalmam is visszament mínusz sokról nullára.
Éreztem, hogy a kiskutya nemcsak a farkának örül ezentúl, hanem a számlaírással együtt ő is belejött az ugatásba...

Kép forrása: eurograduale.com

Megjegyzés: A Barátok Verslista Szólások/közmondások belső pályázatára íródott.

A szólás: "Belejött, mint kiskutya az ugatásba."

Belejött...

Emlékszem, mit szenvedtünk, míg Dani fiammal tanultuk a cipőfűző megkötését.
Nem ment. Nem és nem, akármit csináltunk.
Már az egész család őt tanította erre a bonyolult műveletre, persze mindenkit figyelmeztettem, hogy tegyék mindezt a lehető legnagyobb kímélettel, különben nem jutunk előrébb...
Az hagyján, hogy óvodában nem tudta, még nagycsoportban sem, pedig novemberi lévén halasztós gyermek volt.
Hála istennek, hogy kitalálták a tépőzáras cipőt, a csizma meg egyébként is hótaposó volt akkoriban, ha meg lévén bundacipő, ott is igyekeztünk tépőzárasat, vagy végszükség esetén cipzárasat venni.
Még a testnevelés foglalkozásokra is megoldottuk a problémát: vettünk egy tépőzáras vászoncipőt – sajnos, fehéret nem lehetett kapni –, s valamiféle ruhafestékkel varázsoltuk fehérré...
Aztán eljött az iskola, továbbra is csak szenvedtünk a cipőfűző megkötésével.
Melléültem, tanítottam:
– Látod, megkötjük az alapgörcsöt. A szál egyik szárát visszahajtod, áttekered rajta a másik kezeddel a másik szárát, amelynek a végét átdugod az áttekerés miatt keletkezett lyukon. Ha elég ügyes vagy, ez a lyuk minél kisebb, annál jobb, mert ha nagy, akkor az összehúzásnál előfordulhat, hogy megnő a hurok és ezáltal átjön rajta a másik szál teljesen, s a végén görcs lesz a vége. S mivel nincs hurok, gyermekem, a két vége földre lóg, te meg rálépsz és jól elzúgsz általa.
Hát, nem és nem sikerült.
Nem tudom, mi volt az oka, hiszen a 4 évvel idősebb nővérét annak idején már a bölcsődében, kétéves korában agyondicsérték a gondozónők, olyan jól ment neki az önálló öltözködés. Mondták, hogy egyedülien ügyes: csak kiteszik neki az aznapi ruhát és abszolút magától felöltözik, nincs rá gond. Óvodás korára a cipőfűző megkötését is profi módon tudta.
Daninak az öltözés sem ment simán. Még negyedikes korában is kijött az iskolából a nagy hóba úgy, hogy kacsalábon volt a hótaposó, pedig azt csak fel kellett húzni! Kérdeztem tőle:
– Danikám, téged egyáltalán nem zavar, hogy kacsalábbal van rajtad a csizma?
– Nem – vont vállat rezignáltan gyermekem.
A gombos-cipzáras nadrágokkal is baj volt: képtelen volt begombolni, még ha fel is cibálta valahogy a cipzárat! Istenem, mit szenvedtünk! Még szerencse, hogy akkoriban divat volt szabadidőalsóban járni iskolába. Mi tagadás, az én gyermekem abba járt! Gumis derekú, az az igazi!
Mikor értementünk, cseppet sem lepődtünk meg, hogy minden csálén állt rajta. A cipzáras dzsekiket havonta hordtuk ruhajavítóba, a gombosat meg vagy egyáltalán nem gombolta be, vagy ha a megszabott idő alatt egy, netán két gombot sikerült átdugni a kabátlyukon, azok tutira nem egymás párjai voltak.
Sapka széle félig begyűrve, hátul felgyűrve, oldalt pedig sehogy sem gyűrve. A sál – ha megvolt – úgy volt a nyakában, ahogy a jóisten megadta: ráhányva úgy nagyjából.
Istenem, mindig azon filóztam, hogy kész csoda, hogy ez a gyerek nem beteg állandóan! Hiszen szünetekben időnként kimennek... s öltözésnél már nagycsoportban sem segítenek különösebben, de iskolában? Többedik osztályban? Na neeee...
Akkor volt még gond, ha pl. ünneplőbe kellett menni, és netán aznap tornaóra is volt! Úristen! Hiszen a fehér inget végig ki kellett gombolni, a fekete nadrág derekát úgyszintén, le a cipzárt, átvenni a tornafelszerelést, majd a végén, időre visszacsinálni valahogy az egészet! Ünneplő fekete, fűzős cipővel már nem koronáztuk meg szegény gyerek tortúráit, mert soha nem ért volna oda a következő órára. Mindig kibekkeltük valahogy sötét színű, ám tépőzáras sportcipővel...
Közben persze folyamatos volt a cipőfűző megkötésének tanítása.
Párom kitalált egy egyszerűbb módszert. Mégpedig: miután megköti az alapgörcsöt, mindkét szárának hajtsa vissza a felét, ha tudja, vegye szorosra, és így csináljon egyszerűen még egy ugyanolyan görcsöt, mint az alapgörcs.
Volt vagy ötödikes szegény gyerek, mire ezt a módszert megtanulta. Logikusabbnak tűnt neki, ha mindkét kezével ugyanazt csinálja, egymás tükörképeként!
Volt nagy ünneplés, mikor az első cipőfűző-megkötés sikerül! Majdnem vállon hordtuk végig diadalüvöltéssel a lakásban a „kisdedet”!
Évek hosszú kérdése volt, de belejött a végén, mint kiskutya az ugatásba...

Kép forrása: anyuci.hu

Megjegyzés: A Barátok Verslista Szólások/közmondások belső pályázatára íródott.

A szólás: "Belejött, mint kiskutya az ugatásba."

Gyönyörű ellentét

Valamikor régen fényes volt e lakat,
fénylettek szemeim is, ha csak megláttalak.
Mennyi minden más lett, minden megváltozott,
a szivárvány odalett, az ég sokszor beborult...

A háború után végre fegyverszünet,
lakatunk a kapun szinte elenyészett.
Érzelmek jönnek, osonva megszűnnek,
a lakatok s a szemek már máshol fényesednek.

Fény és sötétség; szerelem, gyűlölet,
Hőhullám, didergés; gyöngédség, rémület...
Az ócska lakaton e pár szál százszorszép...
belesajdulok, olyan gyönyörű ez a kép.

(Fotó: Vehofsics Erzsébet)

Feladat: Barátok Verslista belső pályázat - a fotóhoz verset v. prózát írni - 2.

Rozsdamarta lakat

A kapu, melyet évtizedek óta
tán ember sem érintett,
rozsda lepi, s alig felismerhető
a lakat, mely szinte a kapuba olvad...
régen nem kellett, hiszen
kulccsal jártunk be ott,
mely valaha hozzátok vezetett,
nagymamám, nagyapám...
Hova tűnt a sok gyönyörű, régi nyár?
Istenem, ez az ócska zár... 
talán kulcsa sem nyitná már, ha meglenne,
egybenőtt kapuval a lakat szinte,
mégis szívembe markolnak
ennyi sok év után az emlékek.
Könnyeim égetik szememet,
sósan folynak le szám sarkába,
míg kezem egész idő alatt
önkéntelenül is az útközben szedett,
apró virágokon matat...
E csokrot a sors is ideszánta,
ide, emlékezve rátok lelkemben,
s lehet a kapu, lakat rozsdamarta,
de ez apró virágcsokor rajta
élővé varázsolja egész áldott
gyerekkoromat - a szívemben.

Fotó: Vehofsics Erzsébet

Feladat: Barátok Verslista belső pályázat - a fotóhoz verset v. prózát írni - 1.

Mennyei naplemente

Mikor gyönyörű színeket fest a naplemente,
ablakomon át tekintek a messzeségbe.
Milyen csodálatos, minő pazar látvány
a vörös, narancs, lila, kék az ég palettáján.

Megj.: A Barátok Verslista belső, iniciálés játéka. (5. alkotásom, melyet visszavontam; ezt küldtem elsőnek, és véletlenül nem figyeltem a rímképletre, így az nem abab, hanem aabb lett - mindenesetre az eredményhirdetésnél az első 4 után ez is fel van sorolva, mint kritériumoknak megfelelő vers... ezt látva azért felhívtam a figyelmet rá az illetékeseknél, mint mégsem megfelelőre. Azért köszönet, hogy a rímképlet-tévedéssel együtt, azt ők is elnézve, bevették a megfelelők közé.:)
Kitételek: 4 sor, rímképlet: abab, szerepeljen benne négy (a jelenlegi játékban) m betűvel kezdődő szó, illetve az ablak. Csak vadiúj műveket fogadnak el, tehát eredményhirdetés után jelenhetnek meg bárhol.

Megannyi csillag

Megannyi csillag hinti aranyát,
ablakból nézve elhiszed, hogy
most élted életed legszebb napját,
mely véges, s mint az élet, fogy.

Megj.: A Barátok Verslista belső, iniciálés játéka. (4. alkotásom)
Kitételek: 4 sor, rímképlet: a b a b, szerepeljen benne négy (a jelenlegi játékban) m betűvel kezdődő szó, illetve az ablak. Csak vadiúj műveket fogadnak el, tehát eredményhirdetés után jelenhetnek meg bárhol.

Szél

Ablakomat morc szél verdesi,
morogja a kutya, de én sem
örvendek, mert az utat megleli,
fázni fogunk és kihűl minden.

Megj.: A Barátok Verslista belső, iniciálés játéka. (3. alkotásom)
Kitételek: 4 sor, rímképlet: a b a b, szerepeljen benne négy (a jelenlegi játékban) m betűvel kezdődő szó, illetve az ablak. Csak vadiúj műveket fogadnak el, tehát eredményhirdetés után jelenhetnek meg bárhol.

Mesemaci

Van nekem egy réges-régi mackóm,
édes ízű gyermekkorból maradt,
megvetem a vackom, s jó barátom
ablakon kinéz, majd mesével elaltat.

Megj.: A Barátok Verslista belső, iniciálés játéka. (2. alkotásom)
Kitételek: 4 sor, rímképlet: a b a b, szerepeljen benne négy (a jelenlegi játékban) m betűvel kezdődő szó, illetve az ablak. Csak vadiúj műveket fogadnak el, tehát eredményhirdetés után jelenhetnek meg bárhol.

Naplemente

Mikor gyönyörű színeket fest a naplemente,
milyen csodálatos, minő pazar látvány,
ha ablakomon át tekintek a messzeségbe,
ott ülök, merengve az ég palettáján.

Megj.: A Barátok Verslista belső, iniciálés játéka. (1. alkotásom)
Kitételek: 4 sor, rímképlet: a b a b, szerepeljen benne négy (jelenlegi játékban) m betűvel kezdődő szó, illetve az ablak. Csak vadiúj műveket fogadnak el, tehát eredményhirdetés után jelenhetnek meg bárhol.

Évának

(Egy temetés emlékére)

Emlékeink részei az emberi léleknek,

nem mindegy, mit mutat idők során a mérleg.

Súlya van a meghatározó, érdemes éveknek,

Te már tudod, mitől értékes egy élet.

Emlékezz rá szépen, bensődben gyászold őt,

életed hatoda, az elmúlt közös évek

öröme, bánata nyújt vigaszt és erőt

lelkednek; simogató megnyugvást és békét

mindkettőtöknek.

Szülinapodra

Még tart a nyár,
ám lassan búcsúzik már,
elvonul pihenni,
csak még pár hetet vár.

Itt az idő
augusztus vége felé,
csináljunk ünnepet,
menjünk együtt elé.

Születésnap,
nem másé, csak a tied,
boldog szép napodon
szívből köszöntelek.

Kilenc év

Kilenc évről kellene írnom,
mely elszállt, mint a pillanat,
rohannak az évek, s ahogy látom,
elröppent hamar, de ezer mozzanat

tisztán, elevenen él lelkünkben,
mint megannyi színes varázs,
ahogy telt az idő, a szív nem hűlt ki,
most is erősen fénylik a parázs.

Pedig az élet tett róla, hogy ne együtt,
ne sűrűn gyűjthessünk szépeket, 
de a csoda mégis megadatott: látod,
távolról is táplálhatjuk a tüzet.

Többet tehet, jobban szeret s szebbeket adhat
olykor távolról is az ember,
nap mint nap cserélünk apró örömöket:
sok milliárd cseppből áll össze a tenger...

E drágakő-cseppek fényesen ragyognak,
közös emlékeket, élményt rejtenek,
s amíg ékszerként gyűjtögetjük őket,
kincsesládáink minket gazdaggá tesznek.

Nem tudnál szebben

Még emlékszem,

ha nem voltál otthon,

mert dolgoztál,

és fényképedre néztem,

a sírást visszafojtottam,

annyira hiányoztál,

hogy kibírhatatlannak éreztem

azt, hogy távol voltál.

Még emlékszem,

éjjel felriadtam,

sírtam és féltem,

csendben magad mellé hívtál,

hol megnyugodhattam.

Rossz álmokat feledve

baj többé nem érhetett,

hisz' melletted alhattam,

a világ gyönyörű lett.

Még emlékszem,

mindig biztos voltam,

amíg velem vagy,

baj nem érhet engem.

Bárhogy nézem, most is így van.

Annyira fáj, hogy gyengülsz,

szívem sajogva rebben,

az idő elől el nem menekülsz,

és nem tudnál szebben.

Voltak

Volt, aki akkor kezdett volna
   őszintét játszani, amikor már
mindegy volt. Fájdalom, de késő,
többszöri esély és csalódás után már
   a bizalomnak a füstje is messze jár.

Volt, aki melldöngetett, tudta,
   mire vágyom, nem volt nehéz dolga,
hát ígérgetett. Hittem, reméltem, ám
mindezt hiába. Megszedve magát lett önmaga,
   már nem is volt fontos a rabszolga.

Volt, ki esküdve imádott, abnormális
   féltéssel, s nem volt más a kapcsolatunk,
mint folyamatos sírás-rívás, harag
és esküvés, ám semmiképp nyugalmunk.
   Perverz féltékenysége lett halálunk.

Volt, ki igazat csupán akkor szólt,
   ha nem beszélt, ha hallgatott, mert
még köszönése sem volt más, mint hazugság.
Ép eszemért azóta is hálával mondtam nemet,
   hisz' már szinte saját szemem által is átvert.

Volt, ki azt hitte, külön kegy,
   ha halandó személy körötte lehet, s ezt
ügyesen el is hitette, miközben magamat
semmibe vételre kényszerített,
   s profi módra hülyére vehetett.

Volt, aki csak vigasztalódott,
   közönség előtt büszkén hordozott,
de kettesben a szavak elszálltak messze,
a hullámhossz néma maradt, az egész belül, ott
   a mi lelkünknek neszt sem okozott.

És még sorolhatnám. Többé vissza
   senkire sem néztem, bármilyen jelzésre
nőként csakis észrevétlen maradva
gondoltam innen további létemre.
Szolgaságnak, alázásnak, lenézésnek,
oktalan féltékenykedésnek, átveréseknek
kihasználásnak, bántásnak ezentúl
   vége. Szabadság lesz végre.

Amikor valahogy immár jó pár éve
   valamiképpen mégis beléptél jól megszokott
életembe, megláttam benned, mit más nem.
Valahogy bízni, hinni kezdtem, s ami megfogott,
a jóság, nyugalom, bizalom, türelem,
hogy számíthatok neked és számíthatok rád.
   S hogy melletted is szabad maradhatok.

Haikusor József Attila emlékére

(Költészet napjára)

Kóbor kutyaként

vadul szaladgál a szél

a város körül.

Vacogó kis szív

hangtalan reszketve a

semmi ágán ül.

Szelíd csillagok

merengve figyelik őt,

mind köréje gyűl.

Könnyű a test, de

súlyosabb most a lélek

a sínek körül...

Feltámadott

...és amikor a Glória résznél
újra diadalmaskodik az élet,
amikor napok némasága után
ismét szállni tud az ének,
Rómából visszatérve
felzendülnek a harangok
szétárasztva a titkot,
közben az összes csengő
megállíthatatlanul működésbe lép,
és az orgona örömteli győzedelmes
megszólalása adja hírül: örüljön a nép!
Mégis feltámadott, Krisztus feltámadott!

...hát ez az az elmondhatatlan,
évenként egyszeri, művészien és
mesterien hátborzongató pillanat,
mely évről évre, több száz év után is
mindig tiszta, új erővel hat.

Nagypénteki mentegetőzés

Ó, istenem...
Már megint elfelejtettem.
Nem tartottam böjtöt,
mert reggel odáig még
"ki nem terjedtem".
Annyira nehéz mindig ez a
"mit evés", nem kívánok semmit,
s legszívesebben
tablettákkal segítenék minden
élelmiszer-szükségleten...
Bevennék egyet, s nem is lenne rá gond
a nap további részében.
Nyitogatja az ember a hűtőt,
leginkább feleslegesen.
Nem teng azért tartalma túl,
így, munkanélkülien.
De a tizenegy reggeli bogyó mellé
muszáj valamit ennem.
Így félkómában, csak úgy magában
felfaltam pár szelet parizerem.

Csak úgy, profánul...
nagypénteken.

De... a somlóimról, tudod,
mit kaptam, lemondtam.
Erős kísértéssel, de ezzel
bizonnyal tartoztam.
Ha már csak úgy, profánul,
ó, istenem,
a húsböjtről, biz' így,
nagypénteken,
gyarlón elfeledkeztem.

Számíthassak

Hónapok tanúsága,

hogy nem hitte el.

Viccelt és kinevetett.

Én meg alig írok verset

évek óta.

E-mail, levél, cset, telefon,

semmi nem számít.

Elhallgatunk és rövidre zárjuk,

ha valami idegesít.

Ez lett a rendszer.

Talán az majd mégis hathat,

ha versfélében mondom el

ha adódik, egyszer.

Hónapok tanúsága, hogy

egyszerűen nem hitte el.

Nem hitte el, mi nekem

súlyos szinten tragédia.

S ha éhen halok, sem akarom,

hogy más döntse el,

egy senkilánya hogy akarja.

Évente mi jut, pár nap.

Ne máshol osszák már be,

kinek mi adódhat -

barátságból se.

A barátság szólhat a

választhatóságról és arról,

hogy a másiknak

legyen már mersze

- jó szándékkal persze -

ne egymagában dönteni

olyasmiről, mi mást is érint,

amivel egy harmadiknak

napjait - majd hónapjait -

szándékozik alapjaiban

megkeseríteni.

Ez a harmadik, mint én,

számíthassak már annyira,

hogy kötöttség nélkül kérhessem,

tudhassak szabadon

dönteni.