Megtalálni a jót

Az élet harc, néha gyötrelem,
a zene a vigasz, ha olyan rút minden.
Kóvályog az ember porszemmé válva,
nem lelné helyét, bármerre járna.
Az élet harc - ezren mondták már,
ezért közhelyként szolgál, bár
igaz. Közben kell megtalálni
a virágot, a fényt, és szeretni
a macit, zenét, könyvet, világot,
minden olyat, mi okoz valami jót,
örömet, frisset, üdét, boldogságot.

FB - szómegadásos játék.

7 szó:  minden, maci, élet, zene, gyötrelem, kóvályog, harc

Ha minden hiába

Szörnyeteggel viaskodtam álmomban,
magam közben frankón azzal áltattam,
ha jó vagyok és szeretnivaló, nem bánt,
de már utolér és a szakadék felé ránt...
Csak üldözött, s én menekültem, ó, jaj,
felfogtam, ez álom - jön a hajnal...
Nem tudom, miért kerget, nem elég a szeretet,
néha minden hiába - így ért a mese véget.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  mese, vége, áltat, frankó, szörnyeteg, hajnal

Lelki béke szükséglete

Valamikor azt hittem,
érted tűzbe mennék,
te lennél a jobbik felem,
másra nincs is szükség.

Telt az idő, s rájöttem,
veled élnem lehetetlen.
Elment minden életkedvem,
bánásmódod kíméletlen.

Vannak olyan helyzetek,
veled káosz van belül,
ha magam ura lehetek,
sokkal könnyebb egyedül.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  érted, fél, szükség, lehetetlen, könnyebb, élet

Rossz passzban

Soha nem voltam ily tehetetlen,
ilyen kifosztott, ennyire nincstelen.
Ordít belőlem némán a fájdalom,
csupán azt várom, hogy jöjjön már az álom,
ringasson odébb, messze a valóságtól,
hogy szabadulhassak e nap sok kínjától.
Talán majd a reggel fénye szabadulást hoz,
kincs lesz az ébredés, s elmúlik a sok rossz.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  nincstelen, ordít, ringat, álom, kincs, ébred

Gyűjteni a jót

Mit lehet tenni, ha
az embert bánat éri,
úgy hozza a szükség,
hogy nem lehet örülni.

Színes álmokat gyűjts,
és kevesebb sóhajtást,
le kell nyesegetni
a fölös vadhajtást.

Tudjuk, rendelésre
nem tudsz boldog lenni,
mégis az a fontos:
a perceket megélni.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: kell, sóhajtás, vadhajtás, szükség, tenni, bánat

Bízni

Sorsod nem mindig választhatod,
igazat sem mindig szól, ki beszél,
a bajt, fájdalmat mégis - hiszem -,
vállára veszi majd a szél.
Most az alkony vár sorára,
de áldott legyen az új remény,
ránk virrad majd a holnap is,
talán nem lesz ennyire kőkemény.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  áldott, igaz, szél, holnap, vár, alkony

Széljárta emlék

Ha dereng a napkelte, te jutsz eszembe,
szerettük csodálni a változó színeket,
ahogy az első napsugár arcunkra csókol,
selymesen simogatja a természetet.
Ábrándozom egy széljárta mezőről,
hol kéz a kézben sétáltunk valaha,
aranylón hullámzó búzatáblákról,
hol egymást kergettük gondtalan kacagva.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  dereng, napkelte, ábránd, széljárta, selyem, hullámzó

Csillagtitok

A végtelen fogalma mennyi titkot rejt,
emberi agy fel sem bírja fogni,
a homályos párán át ha nem látni csillagfényt,
egy gyermeki lélek azt hinné, csak ennyi,
és semmi több nincs annál, mi körbeveszi.
Ám lélegzet-visszafojtva ámulja a csodát,
ha tiszta az égbolt és mélyfekete bársonyán
rajongva fejtené meg millió csillag titkát.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  titok, lélegzet, végtelen, homályos, pára, csillagfény

Ezeregy csillag

Minden csillag olyan nekem,
mint egy varázsos igézet,
még az álom is elkerül,
ha a csodás égre nézek.

Apró éjszakai neszek,
éjjeli hűs, tiszta szellő
beindítják képzeletem,
minden csillag, mint sok ékkő,

újnál újabb történetet
mesél, soha meg nem unnám,
"Ezeregy csillag meséi"-t
hogyha tudnám, meg is írnám.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  éjszaka, nesz, álom, igézet, hűs, csillag

Pirkadat

Ahogy az éjszakát felváltja a pirkadat,
szebb, mint bárki képzelné,
pompásabb, mint bármi gondolat.

Ahogy a föld forog, úgy változik minden,
a sötétség észrevétlen hátrál,
el kell indulnia, akar vagy sem.

Fentről érkezik, s ha szerencsénk van,
káprázatos napfelkeltét látunk,
előbb még földet ért az éjjel, vaktában

bolyong az ember, ha hajnalban dolga van.
S percek alatt derül fel minden,
a nap újra- s újraindul, diadalmasan.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  indul, változik, földet ér, szebb, akar, képzel

Csalfa napsugár

Amott a házak mögött
az ónszürke felhők közt
kicsinyke kék szelete
látszik az égnek.
Valósággal tarkának tűnik
ez az egyetlen szín, úgy
kellene gyógyír az
eltompult léleknek.
Egy napsugár aranylik át
szürke dunyhák közül,
már fénye látványa is
apró enyhülést hoz.
Kesztyűmet levetem
e pillanatra, talán
kezemmel visszatartva
vihetem arcomhoz.
Ám ahogy a sarkon túl
befordulok, visszanézve
sajnos, ábrándként röppent
vissza felhődunnájához.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: tarka, enyhülés, röppen, aranyló, sarok, kesztyű

Fohászféle a madarakért

Vakítóan sziporkázva csillog a hó,
szememnek már szinte fájdalmasan bántó...
Ez a táj egy színes fotón akár
fekete-fehér is lehetne tán, mint a madár,
ki erre jár, a csipegő és ki mondja: kááár,
a veréb és varjú - hallom a hangjukat,
de látni rajtuk kívül még feketerigókat.
Oly hideg van, és annyira szánom sorsukat,
nem tudom elhinni, hogy jól érzik magukat...
főleg a kicsike szárnyasok... félő, hogy megfagynak...
Ki húgocskáinak nevezte a madarakat,
Assisi Szent Ferenc, óvd őket, melengesd,
védelmed érintse a fázó állatokat. 

FB - szómegadásos játék.

6 szó: színes, madár, hall, akár, csillog, bántó

Tulipános reggel

Tulipán szirmain ül a hajnali harmat,
enyhe hűs levegővel száll a virágillat.
Pedig nem tárta még ki pompás kelyhét,
mégis érezni a tavasz finom selymét...
Madárcsicsergéstől pezseg az egész világ,
hozzád indulok boldogan, hajamba kap egy ág...
Kedvem felragyog, hisz tudom, mennyire vársz,
s te is tudod, ha nem látlak, szinte "fájsz".

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  tulipán, harmat, enyhe, pezseg, hozzád, haj

Viszonyítás

Nem kell annyit zsörtölődni,
semmi nem tart örökké.
Annyi bánat, gond és baj akad,
nem igaz, hogy tavasz nem lesz többé.
Irigylem, akinek problémája ennyi,
pedig a lélek sokszor túlcsordul,
a baj akkor nagy, ha a szív is beleszakad,
s akkor mindegy is, hogy kezdődik
bármely kellemesebb évszak,
a tél hidege ahhoz képest semmi.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  lélek, szakad, tart, kezdődik, semmi, tavasz

Hófehér álom

Még kislány voltál, mikor egyik éjjel
kissé tiportan, gyűrötten aludtam el.
Álmomban hófehér ruhában láttalak,
koszorúdon apró szív alakú díszek,
arcodon félénk, furcsa mosoly,
kezedben kék és hófehér íriszek.
Jöttél felém, arcod most már komoly,
halvány rózsaszirmok szálltak fejedre,
valahonnan álomszép zenét hallottam.
Aztán váltott a kép, te újra kislány voltál,
félve, szorongva a nevedet suttogtam,
kerestelek, de tán köddé váltál,
mert a hófehér ruhás lány én magam voltam.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  magam, szív, hófehér, koszorú, félénk, furcsa

A Göncölszekéren

Éjszakai égboltra vetül képzeletem,
ahogy múlnak a percek, szinte már itt lenn
nem is létezem, csak ott, fenn...
életem egy árnyék, egy mozdulat,
egy édes sóhaj, egy pillanat,
s már meg sem lepődöm, látom, s nem képzelem,
hogy ott, a csillogó Göncölszekéren
egy gyermek, egy kislány, egy nő,
majd egy asszony suhan át az életen.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  édes, múlik, árnyék, suhanás, asszony, göncölszekér

Csalóka télvég

Még rendesen fázik az ember,
a bokrok leveleit csipkézi a dér,
de az égbolt már nem egyformán szürke,
itt-ott kék áranyalatok is vegyülnek bele,
s a nappalok fénye is percről percre
hosszabb világosságot kér.
Akárhogy is nézzük, még csak január van,
előttünk állhat bár a tél java,
mégis télvéget jelez a csurgó eresz,
elolvad lassacskán e pár nap hava.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  télvég, jelzi, égbolt, világos, fázik, dér

Nárcisz emléke

Egy régi tavasz, egy kezdődő érzelem,
mi teljesen más, mint addig volt bármilyen...
Igen, a nárciszról csak ő jut eszembe,
melyet egy nőnapkor adott a kezembe...
nem akkor kezdődött, volt már előzménye...
Egy ragyogó szempár, mely kedvesen simogat,
mosolyog, s kisfiúsan örül, ha láthat,
úgy nézünk hosszan egymás kék szemébe,
mintha tükör lenne a másik tekintete.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:   nárcisz, szempár, tükör, ragyogó, kedves, simogat

Tündérlány viharban

Lenge ruhácskában illan a tündérlány
virágról virágra, méz illata hívja;
egyszer csak beborul, sötét felhő tolul,
hideg, metsző szél aranyhaját fújja.
Reszket és félni kezd, merrefelé szálljon?
Didereg, sírni kezd egy árva kis virágon.
Bebújik aztán tulipán kelyhébe,
betakarja őt pár kedves levélke.
Virág szép szirmai fölötte záródnak,
megvédik őt addig, míg vége a viharnak.

FB - szómegadásos játék.
6 szó:  hív, lenge, méz, hideg, fél, reszket

Májusi harangszó

Májusi délidő.
Harang nyugtató hangja
száll a levegőben,
amott messze, halkabban, párja,
egy másik templom harangja
ikerként kíséri emezt...
Hangodat hallgatom.
Gyengéd pillantásod őrzöm,
elzárom mélyre e hangulatom.
Mindketten vágyjuk e boldogságot,
ölelésed lágyan vigyázza
körülöttünk a millió
tündöklő csillagvirágot.

FB - szómegadásos játék.

6 szó:  ölelés, gyengéd, iker, csillagvirág, délidő, harang

Ünnepi kalács

Rád emlékezem, drága süteményillat...
Ahogy az ünnep születik, kalácsunk
úgy sült pirosra a tűzhely sütőjében,
hogy nagyanyánk őrizte nálunk,
az ő feladata volt, mit anyánk begyúrt,
rendben kisütni, miközben ők apánkkal
fogadták a Jézuskát, s közben mi
nagyanyánk mellett kint izgultunk.
Ehettünk, játszhattunk volna, de
az a régi gyerekkor, az est hangulata
gyomorszorító érzés volt
mindnyájunk számára...
A várakozás nem óráknak, napoknak tűnt,
s közben csak a kalácsok illata
terjengett kis házunkban, a béke,
a biztonság, védelmezett gyermekség
titkos hangulata... néha oda,
abba a gondtalan korba vágyom vissza.
Nagyanyám, a te jóságos barna szemedbe
merülve, ahogy a kalácsokat teszed rendbe...
Látlak magam előtt, s ünnep az is,
hogy te visszajársz emlékeimbe.

Megj.: A Barátok Verslista 2015/12. belső pályázatára írtam, sütemény és emlékezésvolt a két, témára utaló szó..

Nagyanyámra emlékezem

Ha anyám házához érkezem, már az utcán érzem azokat az illatokat, melyek csakis tőle származhatnak.
Hiába jövök el útközben számtalan lakás és ház előtt az utcákon, ahol szintén fő a vasárnapi ebéd vagy sütemények sülnek - nem tagadhatom, hogy isteni illatok, de szerintem bekötött szemmel is megsúgnák érzékeim, hogy nem anyámtól erednek; az övé más.
Talán így van ezzel mindenki.
Mint ahogy a pékboltoknál is már az utcán szinte tapintható az igazi, mennyei süteményillat; vasárnap, ha dél körül járok az utcán, még ha nem lennék éhes, akkor is megéheznék a sokféle fantasztikus húslevesillattól.
Egyféle illat, a fonott kalácsé az viszont csakis rég elhunyt nagyanyámra emlékeztet.
Sosem felejtem el, amikor gyerekkorunkban szüleim pokróccal takarták le a szobánk ablaküvegét, hogy be ne lássunk, míg ők a Jézuskával "tárgyalnak": mennyire voltunk jók és milyen karácsonyfát, ajándékokat kaphatunk.
Ezalatt én és öcsém nagyanyámmal a konyhában töltöttük az irtózatosan hosszú időnek tűnő órákat! Hát hogyne, akkor díszítették anyámék a fát, ami nem kétperces munka volt; s akkor kellett elővarázsolni különböző rejtekhelyekről az előlünk eldugdosott ajándékokat...
Nagyanyám sem unatkozott volna nélkülünk sem, hiszen ő sütötte mindig a kalácsot. Előbb a mákos, diós bejgliket, két-két rúddal mindegyikből, majd pedig fonott kalácsot. Ezek illata betöltötte a konyhát, és egész szegényes kis házunkat. Még szomszédunk, Imre bácsi is azt mondta, hogy érzi az utcán, hogy "Mariska néni" egészen biztosan mennyei mannát süt...
Nekem ez a karácsonyt jelenti, és - nagyanyámat.
Mai napig, bárhol megérzem a frissen sülő kalácsok illatát, előttem van nagyanyám, minden vonásával, hangjával, hajdú-bihari tájszólásával, öltözékével, mintha tegnap láttam volna utoljára... Pedig több mint 40 éve, hogy elköltözött e világról.
Biztos vagyok benne, hogy ott, a mennyországban is frissen sült kalács illata lengi körül...

Megj.: A Barátok Verslista 2015/12. belső pályázatára írtam, sütemény és emlékezés volt a két, témára utaló szó.

Hiányzol

Még most is látom magam előtt
kis színes gyertyánk lángját,
látom drága arcodon vibráló fényét,
érzem édes, egyedi illatát...
A lélek hangja szólal meg először,
ahogy körbevesz minket a bensőségesség,
ölelésed egyszerre erős, mégis gyöngéd,
hiányzol nagyon. Te és a kedvesség...

FB - szómegadásos játék. - De nem csak ez az oka, félig már kész volt...:)
6 szó:  édes, ölel, fény, láng, hiányzol, lélek

Rögvest tavasz lesz

Majd mikor a tréfás kedvű mókus
suhan vidáman a lombok között,
s nem ülnek már a hajnali fák ágain
tejüveg-színű, szinte füstös ködök,
figyeld, rögvest itt rügyezik lágyan a tavasz!
Szalad az idő, rohannak a napok, hetek,
fordulunk kettőt, alszunk néhányat, s mindjárt
téli álomból ébrednek a rügyek.
Üde madárcsicsergés zengene örökre,
bár sokáig illatozna a friss, élesztő levegő,
mert a kánikulát akkor sem várom, ha
egyelőre fagypont körüli, színtelen az idő.

FB - szómegadásos játék.
7 szó:  suhan, kánikula, füstös, tréfás, szalad, lombok, várom

Színváltozás

Már nem riadt, apró, jelentéktelen kis ember.
Fényűző életmódon él és sok élet tőle függ.
Már nem ő az, aki rettegő alkalmazott, és
tőle független nevetséges késedelem miatt
magyarázkodik, félve, hogy kirúgják, s talpa alatt
a talaj meginog. Nem, számára minden biztos,
minden király és néha fejébe száll a köd.
Szikrát nem érdekli, hány ember sorsáról dönt
egyetlen tollvonással; vállvonása csak arról szól,
kerülhet utcára általa reménytelen helyzetben bárki,
ő róluk mit sem tud, hiába voltak hűséges szolgálói -
"oldják meg", ő mossa kezét - s számára ennyi.

FB - szómegadásos játék.
6 szó:  nevetséges, késedelem, riadt, fényűző, apró, köd

Észak leányáért

Szikrázóan csillogó északifény
játszik az ősfenyők havas ágain,
fehér itt minden, és oly tündéri
mesevilág, ahogy az ég fodros felhőin
lábát lógázza észak szép leánya.
Dús haját bohókás szél lengeti,
nem sejti, jön érte az erdő királya
sziporkázón fénylő rénszarvasain...
ahogy a levegő, úgy kell a lány neki,
mert hiszen szereti, szereti, szereti...

Megj.:
A vers a Barátok Verslista Szó-Szövő 236. belső pályázatára készült, Dsida Jenő: Tündéri éjben érkezel c. verse adaptációja nyomán.
A jelzett versből megadott 8 szó, melyet a cím is tartalmazhat: fehér, ősfenyőket, csillogó, északifény, tündéri, lengeti, leánya, szél.

Hófehér csend

A távoli messzeségben, örök hó rejtekében
ezüstös fátyolú szélben lengedeznek szelíden
ősfenyők hóba burkolt ágai,
mely fák úgy születtek oda, mint
örökkévaló teremtmények fiai, lányai.
Fehér a csend, csillog, mint északifény,
hópelyheket csókol a tündéri leány
tündér fiúpárja örömtől ragyogó orcáján.

Megj.:
A vers a Barátok Verslista Szó-Szövő 236. belső pályázatára készült, Dsida Jenő: Tündéri éjben érkezel c. verse adaptációja nyomán.
A jelzett versből megadott 8 szó, melyet a cím is tartalmazhat: fehér, ősfenyőket, csillogó, északifény, tündéri, lengeti, leánya, szél.

Békétlen álom

Gyűrt kelmén vergődik
az álmatlanság,
irgalmas sötétség
rejti kínlódását.
Szórt fény fedi fel
az éjnek titkát,
ez az a perc, hol még pihen
a tudatosság.

FB - szómegadásos játék.
6 szó: pihen, perc, vergődik, sötétség, kelme, szór

Nem vidám életkép

Bizsereg a tavasz, oszlik a jégvirág,
még csak gondolatban... mely feléd taszigál.
Szenvedni, fájni nem vidám életkép,
de ne nyomorogjon az, kinek lelke ép és szép.
E szépséget neked köszönhetem, kedves,
s még néhány aranyos, csupaszív léleknek.
Nekik nem mindegy, kit merre süllyeszt el az élet,
nem közömbösnek lenni... nektek fontos tett.
Támasz az legtöbbször, kinek magának sincs elég,
mégis megosztja, ha kell, bármijét.

FB - szómegadásos játék.
6 szó:  bizsergés, taszigál, nyomor, életkép, tavasz, jégvirág
Az előző rövid megoldásos versnek hosszabb változata, tehát az előző vers ennek a versnek az első 4 sora, melyben fel lettek használva a megadott szavak - a többi kiegészítés, amitől ez egy MÁSIK vers.

Oszló jégvirág

Bizsereg a tavasz,

oszlik a jégvirág,

még csak gondolatban...

mely feléd taszigál.

Szenvedni, fájni

nem vidám életkép,

de ne nyomorogjon az,

kinek lelke ép és szép.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: bizsergés, taszigál, nyomor, életkép, tavasz, jégvirág

Hajnali zenekar

Rideg reggelen
ezüstcsipkés ágak között
cinegék, verebek
alkotnak zenekart,
nem bujkálnak ők -
szegénykék, nem fáznak?
- csengő csicsergéssel
köszöntik a hajnalt.

FB - szómegadásos játék.
6 szó: rideg, cinege, csengő, zenekar, bujkál, ezüst

Jobb lesz-e

Illan az óév, csendül a pohár,
helyette ki tudja, jobb lesz-e, ami vár.
Sajog a szív, mindazért, mi szép volt,
elolvad majd a jég, a rossz is porba hullt...
Hinni kell a jóban, hinnem magamban,
ne fulladjak meg rút, gonosz álmokban.

FB - szómegadásos játék.
6 szó: csendül, jég, illan, hull, sajog, helyette

Gyermekszégyen

Egy másik szemszögből megtörtént esetet szeretnék megírni.
Azt hiszem, még óvodás lehettem. Elég szegények voltunk, de akkoriban nagyjából egyformán szegény volt mindenki gyerekkorom lakhelyén, óvodámban-iskolámban stb. Nem emlékszem kirívóan gazdag családokra.
Ekkoriban még sem tévé, sem hűtő, telefon meg pláne nem volt, illetve ez utóbbi egyetlenegy helyen az utcában, az is csak azért, mert az illető szülők a posta dolgozói voltak.
Komfort nélküli szoba-konyha-előszobában laktunk, szüleimmel, öcsémmel és nagyanyámmal együtt 5-en.
Értékes volt minden, mannának számított nekünk a kéthetes háztartási keksz is.
A kredenc két fiókját kaptuk meg öcsémmel: övé volt a felső, enyém az alsó. Abban tartottuk minden apróbb kincsünket.
Ott rejtegettem a kekszemet, melyből mindennap megettem egyet-kettőt. Előbb-utóbb a zacskó is megsemmisült róla. Mit sem számított, hogy higiénia egy szál se, ugyanott voltak csak úgy natúron a kekszek, mint a játékkártyák, apróbb kis játékok, színes ceruzák, papírok - üresek és telefirkáltak -, kifestők, mogyorószemek, megszáradt fél narancs, pár szem savanyú cukor zacskó nélkül természetesen, és még vagy ötven szép formájú kavics, üvegdarab, hogy legyen mivel ickázni, tégladarab, hogy tudjunk a járdára rajzolni...
Anyám húga, nagynéném és egyben keresztanyám vasárnaponként ebédre jött hozzánk, és majd estefelé ment el.
Nagyon szeretett minket és sok mindent köszönhettünk neki mindig, tényleg; mindig csak a jóra fordította a figyelmünket, felfigyelt kisebb-nagyobb tehetségeinkre, forszírozta illetve finanszírozta azokat stb.
Emlékszem, egyszer felajánlotta, hogy segít rendbe tenni a kincses fiókomat, hiszen már tényleg iszonyatos kupi volt benne.
Közben énekelt és mesélt nekem.
Én pedig olyan hálás voltam, hogy teljesen elérzékenyülve fogtam a fiókomból egy százéves pucér háztartási kekszet, és neki ajándékoztam. Jelzem, mi még szívfájdalom nélkül megettük ezeket, hiszen azért tároltuk a fiókban... soha semmi bajunk nem lett. Tehát én úgy vettem, hogy ez most óriási megtiszteltetés tőlem neki, hogy én önmagamat megfosztva a saját kekszemmel megajándékozom őt.
Nagynénémnek nem volt saját gyermeke, mert ha igen, talán máshogy reagált volna, talán kifejlődött volna benne ez a gyerek-jószívűség iránti empátia.
Nagyon-nagyon kinevetett, és az egész családnak elmesélte, hogy képzeljék el, hát nem odaadtam neki ebből a bazárból egy hót kosz kekszet?
Megszégyenültem. Nem kicsit.
Természetesen felfogtam én pár évvel később, hogy nyilvánvalóan egy felnőtt nem lesz emiatt hálás és nem falja be, pláne vasárnapi ebéd után az én ősrégi kekszemet. De ez pont az az eset, amikor nem kell okvetlenül őszintének lenni! Illetve igen, de lehetett volna máshogy csinálni, ha átérzi azt az érzést, amivel a gyerek azt adta. Pl. szépen, mosolyogva közli, hogy milyen kedves vagyok, de köszöni, jól van lakva és nem kéri. Ugye, milyen egyszerű? És minden ment volna tovább. Ő viszont akkor... nézte az ajándék ló fogát...
Végül is mikor anya lettem, velem is fordult elő hasonló, és mindig, mai napig is eszembe jut ez az eset. Örökre megtanultam, hogy így nem bánthatok meg egy gyereket, hiszen nem az számít, mit ad, hanem hogy jó szívvel ad...

Megj.: A Barátok Verslista Szólások/közmondások 2015/03. belső pályázatára íródott.

A szólás, melyre írások születtek: "Ajándék lónak ne nézd a fogát!"

Az eltört gipszkép

Kisfiam alsós korában kézműves szakkörre járt néhány évig, mert kedve volt hozzá, meg ő is ügyes is volt.
Nem csupán rajzzal foglalkoztak, készítettek ott mindenfélét, nem győztem csodálkozni az ötletek miatt, és lelkesen adóztam a tanárok fantáziái során; én nem tudtam volna évekig a heti két óra szakkörre milyen újdonságot kitalálni.
A lehetőségnek is örültem, termésekkel, fonalakkal, szövetanyagokkal, sógyurmával, vagy gipsszel is dolgoztak. Munkáikat többnyire elhozhatták, így került haza pl. gyermekem gipszbe nyomott saját apró keze lenyomata, alsó-fölső fogsor, kb. tenyérnyi, téglalap alakú gipszre temperával festett kép...
Ez utóbbi a karácsonyfa alá került, nekem, ajándéknak.
Mikor eljött a szenteste, a fadíszítés után megvacsoráztunk, aztán megjött a Jézuska.
Tudtam, hogy a gyerekek is szeretnének a fa alá ajándékot tenni, így nyilván megoldottuk a dolgot, hogy meg tudják ezt tenni úgy, mintha mit sem vettünk volna észre.
Sajnos, fiam elejtette a kis gipszképet, mely három darabra tört.
Mikor megszólalt a csengő, mely következtében máskor a gyerekek megrohamozták a karácsonyfát, feltűnt a fiúgyermek padlóra került állapota.
Egyelőre nem sejtettük az okát, de előbb-utóbb fény derült rá: megsemmisülve suttogta, hogy ő nem tud ajándékozni...
Hogy s mint, lassacskán kiderült.
Mégsem lehet, hogy ez beárnyékolja a szentestét!
Vigasztaltuk, ahogy csak tudtuk, és pillanatragasztóval összeragasztottuk a három darabot... Igazán észre sem lehetett venni!
Ráadásul a szándékosan nem egyenes, hepehupás gipszfelületre erdőrészlet volt festve, s valami barna kétágú alak látszott a fák között; úgy véltük, hogy az ott egy ember. A vállán is tartott valamit - talán egy vadász? Ha a repedések mégis látszottak volna a ragasztás után, akkor sem okozott a képen semmilyen esztétikai romlást a baleset.
Lassacskán fiam is megvigasztalódott, elhitte, hogy így talán még szebb lett az ajándék, s tudott örülni velünk minden szépségnek, ami a szentestén zajlott...
Egy ajándék, mely szívből jött, s mely mindörökre bevésődött emlékeimbe, a "végzetes tragédia" ellenére is. Sőt, annál inkább.

Megj.: A Barátok Verslista Szólások/közmondások 2015/03. belső pályázatára íródott.

A szólás, melyre írások születtek: "Ajándék lónak ne nézd a fogát!"