Bizalom

Egyetlen gesztus, mi nem odavaló,
egyetlen szó, mi lelket megtipró,
egyetlen megjegyzés, mi lehet bántó,
zaklatottá tesz, és mindent elrontó.

Bizalom a kulcsa minden kapcsolatnak,
nehéz megtartani, s könnyű elveszteni...
elég egyszer, hogy megérintsen szele,
legfontosabb pedig, hogy szilárdan tudj bízni.

Szerintem itt vész el minden kapcsolat,
vagy el sem kezdődhet, ameddig nem bízhatsz,
az ember nélküle fel nem oldódhat,
a bizalom, ha elvész, pénzért nem kaphatsz.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: zaklatott, könnyű, érint, bizalom, elront, kulcs

Gondolatok temetés után

Én azt hiszem, bárhogyan is, teljes életed volt,
bármily korán távoztál, nem nyomtalan ért véget.
Tudom azt is, nem volt mindig egyszerű
éveid során, és nem mindennapi a kezdet...
nem hulltak öledbe ingyen ajándékok,
nem volt mindig minden pazar és rózsás,
de azt is tudom, hogy egész életed
forrt és élted azt, hiszen tehetséged
sokfelé árasztott többet a világnak,
minthogy tudatában lettél volna ennek.
Sokat adtál, hinni, bízni, élni akartál,
de valamiért neked csupán ennyi jutott.
Az éjjeli égbolton egy derűs csillag lehullt,
s itt lent, a világban egy igaz élet kihunyt...
kevesebb lett a fény és nagyobb a csend.
Aki ismert téged, míg él, nem feledhet.

Lélekatomok

Kékes, áttetsző aurámmal

már szinte csak érzéseim léteznek,

arcom lehet láztól, felindultságtól,

megalázottságtól forró,

de a lélek bennem az, melynek

atomjai valójában körbevesznek,

átfonva fizikai valómat,

mely szinte nem számít már e világban...

A lélek az, mely talán örökké él,

s az emlékezet...

és hogy volt néha hasznos

és jó cselekedet...

FB - szómegadásos játék.

6 szó: arc, forró, aura, lélek, áttetsző, fon

Lila emlékek

Anyám kertjében

a májusi orgona

téged idéz, nagyanyám...

Önfeledten kötötted szép,

lila csokrokba,

köztük szépen mutatott

a piros tulipán,

s a fehér tubarózsa...

Mindezt tetted te

örömmel, dúdolva.

Özönvíz előtti

nyikorgó babakocsimba

raktad a csokrokat,

s gyalog mentél velük

a piacra, hol egy-két

forintért adva ez

üde virágokat,

mosolyt csaltál sok

fáradt arcra.

Minden évben, ha virágzik
a fehér s lila orgona,
téged idéz, mosolyodat;
köztük látlak, nagymama...
De elég, ha árad felém
csodás, üde illata,
mamám néz le rám az égből,
s az illat az ő sóhaja.

Megj.: A Barátok Verslista 2016/06. havi belső pályázatára íródott. 

Most publikálom, mivel csak eredményhirdetés után lehet. Feltétel volt a lila és öröm szó használata.

Változás

Milyen illékony ez az egész...

néha villan a láng és ezer örömet ígér,

aztán szinte észrevétlen valami megrezdül,

változik a frekvencia alig észrevehetőn,

ilyenkor mindig kialszik egy csillag

valahol mélyen, legbelül.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: illékony, rezdül, frekvencia, láng, villan, ígér

Kiszolgáltatva

Keménynek nem mondható tél után
lágy fuvallattal érkezett a tavasz,
illatos záport hintett a világra,
sorra érintve a szíveket; s azt
hiszem és érzem, némely lélek
ihletett engem is, bár félek,
nem jelent a világon semmit az,
hogy jelen vagyok és még élek.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: fuvallat, zápor, érint, ihletett, tavasz, kemény

Igézetből káosz

Mi az, mely az igézetet káosszá rontja?
Az idő nem hibáztatható mindenért...
Az eszmélet ugyanúgy fordulhat rosszra, jóra.
Van, ki bármit tesz, az értékrendjét
befolyásolni semmi, senki nem tudja...
Az ember általában úgy van összerakva,
hogy önmaga legfontosabb nyilván maga számára...
pedig mellé fontos lenne, ha néha bevillanna:
empátia, diplomatikusság és tolerancia.
Egészen más lenne a világ, ha az ember néha
nem kizárólag a maga javáért, de a másikért,
egyéb életért is tenne, kezet nyújtana. 

FB - szómegadásos játék.

6 szó: eszmélet, villan, idő, káosz, ront, igézet

Padlós pillanat

Kezemben tartom, fogom jó erősen
olcsó, s egyben szinte üres pénztárcám,
ha bárkinek fájna rá foga, biztosra veheti,
ettől gazdagabb nem lesz, de nem ám...
Vaksin opálos már fájdalmamtól szemem,
csak a hitem marad, ha körbevesz a magány.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: opálos, olcsó, fájdalom, kezem, hit, magány

Hologram

Egyik percben ébren voltam,
majd kimerített e zuhanás,
körbenéztem, mit keres itt
e kápráztató fény s a tisztás...
Illúzió-e vagy álom
e bonyolult hologram,
mely kering köröttem, s érdekel,
miért nem fekszem az ágyamban?
Álmomban felébredtem, de a
látomás mégsem tűnt el,
arcod vakítón, keringve csak
tündökölt - ahogy azt ilyenkor kell...
Később minden világos lett,
ez csak álom az álomban,
nem is értem, miért vagyok
mégis olyan nyugtalan...

Mit keres a hologramod
s a tisztás földje ágyamban?

FB - szómegadásos játék.

6 szó: illúzió, zuhanás, ébred, hologram, tisztás, fény

Keserű pohár

És eljött a pirkadat.
Légből kapott remények
könnyűnek találtattanak.
Elmúlt végre a keserű pohár,
szél vitte tova, messze-messze jár.
Kelő nap fénye alatt
a szent megkönnyebbülés
és belenyugvó bánat közt
szinte nincs különbség.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: remény, lég, szent, szél, pirkadat, könnyű

Lehetetlen gátak

Emberhez nem méltó, silány szavak

mételyezik a lelket,

létezik sorompó, mely meggátolná

a bánatot, a könnyet?

Ám nem is lenne jobb... benn tartott

könnyeket visszafojtani

olyan, mint túláradó árvíz

zúduló tömegét megpróbálni

visszatartani.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: silány, mételyez, sorompó, gátol, bánat, könny

Csak igaznak

"A hazugság a gyöngék fegyvere",
valóban elég nagy igazság,
hisz' a valóságot nem vállalják fel,
nincs bennük elég bátorság.
A hazugsággal húzzák az időt
és lazán, nyugodtan alszanak,
pedig nem lesznek glóriák fejük fölött,
mert megbocsátani sem lehet, csak igaznak.

"A hazugság a gyöngék fegyvere",
mégis van, ki jól megél vele,
még talán más hazugsága sem zavarja,
úgy megszokta, álsággal van tele...
A kemény igazság is sokkal tisztább,
erős lesz tőle még a gyenge is,
a hazug meg, bár utolérik hamar,
csodálkozik, ha semmibe sem veszik.

Megj.: A Barátok Verslista Gondolatok és idézetek 01. belső  játékára írt vers.
Az idézet: "A hazugság a gyöngék fegyvere" (Jókai Mór).

Kincskereső

Kincset találtam,

mikor már azt hittem,

csak láztól csilloghat a szem...

Falam felépítettem,

nem tudnék hinni, bízni már,

annyi a rossz, mit átéltem.

Lehet még ugyan

másféle, ezeregy változás,

de csak aszfalt hevülhet,

nem elfásult lelkem.

Ám lobbant a nyári nap,

bárhova is néztem,

mindig magamat láttam

csillogó szemedben.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: hevül, lobban, ezer, láz, talál, változás

Értékes élet

Míg élünk, a feledés
nem borít homályt rád.
Mérhető az érzés, mit
emberekből - sokból! -
élteddel kiváltottál.
Ha oszlanak a felhők,
bármilyen halvány fény
is tör ki a sötéten át,
jólelkű életed mindig
mutatja példád nyomát.
Hidd el, a szeretet, jóság
sosem veszíti el értékét,
eltiporni nem lehet... mit
alkottál és létrehoztál,
maga egy szebb világ.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: feledés, homály, fény, oszlik, halvány, mérhető

Hol vagy?

(Ervin távozására...)

Dércsípte érzések

nyár kellős közepén,

felzokog a lélek...

Alkonyati szélben

feltámad, elfárad

a napkorong az égen...

Nincs itt semmi rendben,

valaki hiányzik

a nagy fényességben.

Érzéseket borzol

a tudat, hogy már nem vagy...

hol vagy most, vajon hol?

Debrecen, 1960. 03. 06.--Debrecen, 2016. 07. 18.

Nyugodj békében!

Nyomdászkolléga, színész, csontfaragó népi iparművész emlékére

Hűvösre várva

Izzó fény és tüzes nyári napok
szívják az emberből az életerőt,
a hevülő aszfalt fura aromája
szinte megfojtja a levegőt...
Szenved a rét, fű, fa és állatok,
némán repedezve túlél a puszta föld.
Minden, mi körbevesz, így
nem nyújt már szikrányi örömöt,
árnyékra, hűsre vágyna az ember,
s ünnepelne, ha látna esőfelhőt.

Megj.: A Barátok Verslista Lyukas vers játékára írt vers.
3 ismert verssor volt megadva, mindháromban 1-1 szó kihagyásával. Meg kellett fejteni a 3 szót, és azok SZINONIMÁIVAL kellett úgy verset írni, hogy valami hiányérzet, lyuk legyen benne.
A 3 verssor 3 hiányzó szava: forró, íz, természet. Ezeket helyettesítettem a dőlttel jelölt szavakkal, a "lyuk" pedig a hűvös, az eső.

Várni az indián nyárra

Nem mondható, hogy ólomlábakon

járna ez a nyár sem,

mire észbe kapunk, már félúton

lézengünk rendesen.

Ha hőség dúl, vakon lessük, mikor

könnyebbülhetünk meg,

igazság, hogy ami van, az épp nem

jó a legtöbbeknek.

Az biztos, hogy számomra nem a nyár

az, melyért vért adnék,

a nyárutó s az ősz beköszönte,

melyért hálálkodnék...

FB - szómegadásos játék.

6 szó: igaz, vak, lézeng, ólom, vér, nyárutó

Álomkastély

Mint egy álom, csillog-villog, cseng és bong,
kacsalábon forog, mint látomás, a kastély,
sziporkázik tornya a cukorsüvegű hegy tetején,
ködbe burkolózik, mint maga a remény...
Nem látni tisztán még, de a szívben, úgy tűnik,
megfogant a hit, az újrakezdés és esély...
Talán mesebeli, csodás létezéssel telt lesz,
mert tudjuk: minden rossz elmúlik egyszer,
bíznunk kell, hogy a teher nem lesz ily kemény...

FB - szómegadásos játék.

6 szó: köd, hegy, kastély, álom, sziporkázik, mesebeli

Átlépünk a mába

A mának lassan vége. Monoton, tompa
és megállíthatatlan a mutatók mozgása.
Néma csend honol, s mindjárt éjfél.
Fejemben hallom, amint az idő kapaszkodása
láthatatlan lajtorjáján lépegetve múlik,
s a holnaphoz egyre közelebb ér...
Egyre feljebb száll és letiporja a mát,
melyből tegnap lesz, a holnapból ma.
Egy nappal mindenki idősebb lesz, aki él.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: csend, éjfél, tipor, lép, száll, kapaszkodik

Falusi nyarak

Emlékszel, mikor ültünk a fűben,
fejünk felett zsongott a nyár...
s mi a papsajtot rágcsáltunk csendben,
trécseltünk, s jókat nevettünk,
e nyári napok lusta emléke olykor
vissza-visszajár.

Emlékszel, mikor ostorcsapóztunk,
az okos felnőttek végére küldtek,
elején a mázsás jóember beindult,
s én repültem messzire, át a kerítésen...
bele az embernyi magas csalánba...
s ők voltak felnőttek...

Emlékszel, ott a gépállomáson
a réten szabad madárként játszhattunk, 
minden beálló gazdasági gépre felmásztunk,
fáról szedett éretlen körtét ettünk,
kutya sem ellenőrzött, nem nézett
utánunk, mit csinálunk...

Emlékszel, volt egy tele magtár,
ma már belátom, veszélyes játék volt... 
felmásztunk a több méter magas búzán,
s hogy süllyed alattunk, megfulladhatunk,
arra nem is gondoltunk... de jött az őr szitkozódva,
űzve - szerencsénk volt...

Emlékszel, bunkert csináltunk az
orgonabokrokban... takarókkal zártuk
azt a részt körbe... ott fecserésztünk,
ültünk egész nap, felhőtlen örömben
babaruhákat varrtunk, a nap prímán telt...
a végén fára másztunk...

Emlékszel, tejért jártunk esténként.
Hét óra, indulás. Fejős házakhoz.
Utunk más-más házakba vezetett, de e
feladat mindig is mi dolgunk volt.
Néha suttyomban egymást elkísértük,
késve értem nagyanyámhoz.

Emlékszel, mikor lementünk a kertbe,
mely kilenc családé volt egyszerre,
s beültünk - elvileg - a mi ágyásunk
kellős közepébe. Egymás után faltuk
a naptól meleg paradicsomokat, s kiáltoztunk is,
persze senki nem járt erre.

Emlékszel, a falu kisboltját Jóska bácsi
- úgy előttem van még arca - vezette,
oda küldött nagyanyám, vagy délelőtt,
vagy délután háromra, nyitásra... folyton
beszélt, szaporán Jóska bá, hogy az időt
a nép jól töltse...

Emlékszel, mikor Matyi, a szelíd csóka
nagyapám szájából a csikket kicsente...
és emlékszel, hogy Zina, a vörös cica
oly szelíd és tűrőképes volt, kibírt még
minket is... és csend volt, ha nagyapám leülte
előtt a székről lebillentette...

Emlékszel? E nyarak mind a gyerekkorunk.
De millió emléknek csak nagyon töredék része!
Már lassan senki nincs, ki emlékezhetne.
Az emlékek simogatnak, gyerekkorom épp
nem volt veszélytelen, csak egyszerű
és szép... úgy egésze.

Jázminillatú kockakövek

Jól ismerem azokat a hepehupás,
réges-régi kockaköveket,
melyek megéltek már végtelennek tűnő
viszontagságos évtizedeket...
Behunyt szemmel is látom
mellette a jázminbokrokat,
ahogy a verőfénytől harsányan szikrázó,
illatos, hófehér virágokat
a zöld levelek tengerétől a szem
gyönyörködve befogadhat...
E helyt szabad a tér, belátható az ég,
melyre itt mindig érdemes felnézni!
Az emberre rátelepszik valamiféle
nyugalom, nemes derű és szeret élni...
Különösfajta biztonságérzet maga...
holott életében nem változott semmi,
mégis az ég itt többnyire bámulható csoda.
Tökéletes kék vizében habfehér
felhők vagy éppen változékony
színekben játszó különös alakzatok
táncolnak, talán épp vihar előtti
vészjósló hangulatot árasztanak...
s egybefolyik mindeme látvánnyal
a körben lengedező jázminillat...
Itt muszáj vigyázni a lépésekre,
s odafigyelni a hepehupás,
réges-régi kockakövekre...

Anyám 85 éves

Szemed íriszében rég ott ül az idő,

megéltél annyi mindent, hogy már számon kérned

sem lenne kitől és nyilvántartanod sem lehet...

Még ha én sorolom megélt léted perceit,

sem emlékszel felére sem már,

holott negyed századnyi előnyöd van...

Hogy lehet, hogy percek, órák, évek,

évtizedek, és minden - csak úgy elrohan?

Oly tisztán emlékszem, s minden csak

most volt - fiatal voltál, erős és széppé

varázsolt a mindig túl jó lelked,

akkor is adtál, mindig, mindent, jó szót,

kedvességet, ha nem is érdemelhettük meg...

Hányszor hagytad magad kihasználni,

hányszor vették jóságod magától értetődőnek,

hányszor kértek, ha soha nem is adtak,

te szelíd, beletörődő voltál akkor is, ha

veled igazságtalan mód csak kiabáltak...

Pedig nálad,

a kötényedben a legszárazabb gallyak

is rendre vérvörös rózsává változtak.

Balázs, a majom

Állatkertben egy majommal
sokáig szemezgettem,
úgy festett a dolog, nem csak
ő tetszett meg énnekem.

Olyan értelmesen nézett,
kezdtem is gyanakodni,
ez a jószág, biz' okosabb,
mint sok bácsi vagy néni.

Aranyos volt közelülő,
mézsárga szemeivel,
beszédesen ült ott, szinte
vártam, mindjárt megkérlel

arra például, hogy hozzam
ki onnan őt magammal,
jó kis majom lesz ő, jobb lesz,
mint akár egy kutyával...

Láttam filmekben, mit művel
egy majom: tör-zúz-tarol
mindent, rosszabb, mint tíz gyerek...
ha az ember erre gondol,

ő mégsem igazán kéne,
nyilván nem is eladó,
tárgytalan hő esdeklése,
ez állat helyi lakó.

Míg ezt csendben megbeszéltük,
nevet kerestem neki,
Balázsnak kereszteltem át
magamban, mert valaki,

egy régi jó ismerősöm úgy
hasonlít rá valóban;
ezentúl, ha erre járok, így
hívom majd magamban.

Mindez idő alatt az ő
társai csak ugráltak,
Balázs tudomást sem vett
róluk, amíg ott álltam.

Elköszöntem fájó szívvel,
nézett hosszan utánam,
csatlakozott társaihoz,
sokáig rá gondoltam.

Amint egyszer visszanéztem,
nem hittem a szememnek,
fityiszt mutatott kezével,
és mindehhez nevetett...

Megjegyzés: A vers a Kortárs Magyar Irodalom -- Barátok Verslista nyílt pályázatára íródott 2016 májusában.

Egyfajta hála

Azt hiszem, a képzelet
mindig is gazdaggá tett,
nagy ajándék ez számomra,
így kaptam szebb életet.
Idejét múlt, poros gondolatok
hevernek romokban, de ez
csak a látszat, csalóka érzet.
Egyelőre nem hagy cserben
feledés és emlékezet.

Roppant gyorsan elszáll,
víz mélyére merül minden,
az emlékek, s az idő
szétforgácsolódik, hiszen
oly illékony, hihetetlenül
változó időket éltünk,
s én, bár szegény vagyok,
de képzeletem - mert folyton épülünk,
le vagy fel - emlékezetem,
s a felfedezett JÓK és SZÉPEK
elégedettnek tűnő életemben
mind-mind dúsgazdagnak emel.

Csodálatos fák

Csodálatosak a fák. Mind egyedi, egyszeri,
művészi alkotásai a varázsló természetnek.
Lombjaik apró neszei meséket suttognak,
s kibírnak szinte mindent, óvnak, védelmeznek.

Ha lelket, agyat bomlaszt az élethelyzet,
ha délibáb remeg forró aszfalt felett,
ha mély bánattól a pirosból mélybordó lett,
csak ölelj át egy fát. Megnyugtat szerfelett...

Lassan tedd, érzékelhesse jó szándékodat,
zárd ki a világot, érezve, valami őserő hatja át,
kérgéhez szemlehunyva, lágyan hozzásimulva
lelkedbe, szívedbe küld erősítő életenergiát.

Zöld volt a színed

Tudom, édesapám,
nincs már igazán esély,
szemed fényéből is
sajnos, kihalt a remény.
Nem értem igazán,
mért pont téged sújtott
eme mostoha sors,
és hiba-e vagy sem,
számomra nem elfogadott...

Életedben annyi sok
rossz dolgon átmentél,
s kicsit sem ez, amit
az élettől érdemelnél.
Pedig élnél oly örömmel,
de egészséged odalett,
annyi minden volt még,
mit szerettél volna...
de sajnos, elveszett...

Azért, mi hátravan még,
amit úgy szerettél,
a sok zöld... kedvenced,
nézd kicsit még
a természet színét...
Gyere, odatolom széked
az ablakhoz,
s nézd, neked nyílnak
a virágok,
zöldellnek a fák,
fogadd magadba,
vidd el, át a
túloldalra...
lelkedben a zöld színét,
a reményét, a nyugalomét,
a természetét...

Mióta nem vagy, teljesen
egyértelmű, miért van,
hogy az én kedvenc színem
is a zöld...
Legyen könnyű neked, apám,
örökre - a föld.

Megj.: A Barátok Verslista 2016/05. belső pályázatára íródott. A téma két szava: egészség és zöld volt.