2016. november 28., hétfő

Tisztító tél


Karcossá fagy a zúzmara az ágon,
Ökörszem puffasztja magát apró gömbbé,
Deres minden levél, jég csipkézte szélük,
Varázslatos világ tesz újra gyermekké.
Annyira élesen metsző a levegő,
Rég látott hóesés takarja a múltat,
Áhítsunk mindnyájan szebb, tiszta világot,
Zsongjon szívünkben friss ének, új holnap.
















Megjegyzés: Barátok Verslista, belső pályázat, Akrosztichon 05. (4.)
A sorok kezdőbetűi az KÖDVARÁZS szót kell, hogy kiadja.

Elveszve a ködben


Különös köd lepte be a tájat,
Ökölbe szorult gyomorral járok...
De hol van az út, amerről jöttem?
Visszavezetnek-e még,nyomok?
Azt hiszem, most ez a köd nem nyájas,
Rideg és nyúlós, hideg és fémes...
Álmodom-e vagy rémeket látok?
Zsibbadok, félek, az egész oly rémes...
























Megjegyzés:
 Barátok Verslista, belső pályázat, Akrosztichon 05. (3.)

A sorok kezdőbetűi az KÖDVARÁZS szót kell, hogy kiadja.

Varjak a hidegben


Kékesfekete, szívós, edzett varjak,
Örülök nektek, ha titeket látlak.
Derűsebb lesz tőletek a kedvem,
Vidámabb ködben élem életem.
Az, ahogy túléltek nap mint nap mindent,
Rideg hideget, éhezést, a telet,
Általánosan is példakép ez nekem,
Zsenge napsütésben vagy hóban és ködben.




















Megjegyzés:
 Barátok Verslista, belső pályázat, Akrosztichon 05. (2.)

A sorok kezdőbetűi az KÖDVARÁZS szót kell, hogy kiadja.

Tejfehér köd


Ködös reggelen
Ömlik szeméből a könny.
De semmit nem lát...
Vak amúgy is a közöny.
A köd tejfehér,
Ráfagy szempillájára...
Átkozott makacs
Zsilettként hasogatja...











Megjegyzés: Barátok Verslista, belső pályázat, Akrosztichon 05. (1.)
A sorok kezdőbetűi az KÖDVARÁZS szót kell, hogy kiadja.

2016. november 25., péntek

Lélek gyöngye


A gyöngyhalász nem félt,
bár életét kockáztatta,
hogy a lélek gyöngyét
egyszer megtalálhassa.
Kutatta, kereste sokáig...
s mikor megtalálta, egy
szerencsétlen pillanatban
majdnem elveszítette.
Ám nemcsak sikerült felhoznia
az óceán mélyéről a kagylót,
mely lelke egyik legdrágább
igazgyöngyét rejtette,
de valamiféle felső hatalom
segített, hogy kincsét
bármi módon menthesse.


2016. november 24., csütörtök

Narancssárga


A természet színeinél
nem kell különlegesebb,
nem lehet semmi más, mely
nála ebben mesterebb.
Az ősz színeit egyre inkább
ámulom és bámulom,
utánozni pont ugyanazt
képtelenség ily fokon.

A sárgának ezer árnyalata között
ott van egy, a narancssárga,
mely több árnyalatot egyesít
e színből ő, egymaga,
mint egy finom narancs héja,
vagy a fény harmóniája,
ki bánatos vagy szomorú,
hatásos hangulatára.

A narancs meleg, nevetős szín,
vidám, mint a napsugár,
úgy gondolok e színre, talán
róla szól az egész nyár.
S a természethez tartozik
a napkelte és napnyugta,
hihetetlen színkavalkád,
s benne a narancssárga...

Évszakoktól függetlenül,
hacsak nem borús az ég,
látható és csodálható,
sokan tudjuk: ajándék!
Az ég alján a színorgia
úgy hajlik narancssárgába,
mint szégyellős napraforgó,
ahogy lenéz - "lábára".











Megjegyzés:
Barátok Verslista, belső pályázat.

Írni kellett a megadott két szó értelmének felhasználásával: narancssárga, szégyen.

2016. november 23., szerda

Hiába...


Hiába, hogy csak átutazók vagyunk
ez örvénylő világban,
áttetsző, gyöngyfényű fura lények
emberi maskarában,
sok kérdés, alázat, jóság, szeretet és vágy
marad viszonzatlan,
sok eljátszott öntörvényűség a válasz
hatalom formájában,
aki ember maradna, csupán összetörhet
a nem teljesült álmok viharában.


FB - szómegadásos játék.
6 szó: átutazó, öntörvényű, válasz, örvénylő, összetör, gyöngyfényű

2016. november 22., kedd

Fontossági sorrend


Idillikus kép most ez
a végtelen bizalom,
szeretni és szeretve lenni,
kendőzetlen nyugalom...
Az életben oly ritkák
e boldog pillanatok,
mikor a tiszta öröm árja
fonja körül az embert,
kizárva negatív indulatok.
Béke, öröm, biztonság, nyugalom.
Ezerszer fontosabbak, mint
bármilyen hatalom...


FB - szómegadásos játék.
6 szó: idill, kendőz, végtelen, bizalom, ár, fon

Idill


Végtelen idill.
Kendőzetlen bizalom
árja fon körül.


FB - szómegadásos játék.
6 szó: idill, kendőz, végtelen, bizalom, ár, fon

2016. november 21., hétfő

Hamupipőke tökhintója


Képzeletem néha mesékbe visz.
Hamupipőke voltam leánykoromban,
sírtam sokat elhanyagoltan,
szeretetlen és sokat bántott voltam...

A tündér varázsolt nekem is
tökből hintót és egerekből lovakat,
hogy eljussak a bálba; galambok
válogatták ocsútól a magvakat,
segítve nekem a hamuban, hova
mostoháim zavartak állandóan...

Féltem, majd lejár az órám a bálban,
s az üveghintó tökké változik...
hogy ne legyen mindez oly feltűnő,
a tündértől kértem, mi így hangzik:

"Szépen kérem, mielőtt csodás járgányt
varázsol e tökből majd nekem,
fesse azt a biztonság kedvéért feketére,
az éjszakában mégsem lesz tán oly feltűnő,
hogy mindenki a narancssárga tökön
kacagjon kedvére..."























Megjegyzés:
A verset írtam a képhez, mivel a számomra ajándékul készített FB-os, sajátverses oldalamat készítője magára hagyta, nekem viszont nem intézett jogot ahhoz, hogy beleszólhassak a posztok alakításába.

Így valaki felrakta ezt a képet (már többször is előfordult, hogy képeket raknak fel vers nélkül, de nem tudok verset utólag elérakni!, csak hozzászólásként; ami azért egy kifejezetten verses oldalon elég kellemetlen), s hiába teszünk fel újabb verses posztokat, e kép  naponta többször is előre került, nem kétséges, hogy kuriózuma miatt.
Ezért eme versféleséget írtam hozzá, hogy ne legyen ez az igen érdekes, és mi tagadás, verses oldalra nem igazán illő kép önállóan ott. Természetesen csak hozzászólásként rakhattam alá a verset... de legalább nem kopasz a kissé gyászos kép, és a meghökkenős kommenteket tudtam törölni.

2016. november 20., vasárnap

Repülni


Sokszor álmodom azt, hogy szállok,
repülök egy szikláról elrugaszkodva,
félelem nélkül, egyedül,
nem kapaszkodva sehova!
Hihetetlen biztonság ölel át,
amilyen ébren, a való életben soha!
Fentről, a magasból nézem a végtelen
óceán selymes vizét, melyben az ég
minden hófehér, bodros felhője
fényképként tükröződik...
Velem szállnak a madarak, szinte csoda,
ahogy szárnycsapásaikkal a levegőt szelik!
És nem félek cseppet sem attól, hogy
egyszer csak vége és lezuhanok...
s víziszonyommal a tengerbe fulladok.
Ez valami hihetetlenül fenséges érzés.
Végre valami félelem nélküli dolog!
Valódi szabadság ez,
amilyen csak álomban lehetséges,
de sajnos, igazából
soha átélhető nem lesz.


FB - szómegadásos játék.
6 szó: ébren, álmodik, repül, óceán, selyem, fenséges

2016. november 19., szombat

Nyilvántartva


Már annyi helyen nyilvántartanak,
hogy alig hiszem...
pár éve még ennyiféle helyen
nem szerepeltem...
Én nem hinném, hogy ennyire
fontos személyem,
de töméntelen intéznivalóm során
itt-ott hagyom jelem,
mert kell, mert fontos, mert kérik,
akár akarom vagy sem.
Csak nézek, hogy miért fontos ez is,
az is, csak lesem...
bármilyen helyen, bárhol, bármiben
ott van a nevem.
El sem tűnhetnék és le sem tagadhatnám
azt, hogy létezem.

2016. november 18., péntek

Ha


Ha én nem vagyok,
a világ észre sem veszi,
amiről nem tudunk, az nincs,
még lehetősége sem.
Ha te nem vagy, tudod,
én azért észreveszem, ha én
mondjuk, létezem.
Hiányod annyira kézenfekvő lenne,
biztosan tudnám, hogy
valami nem stimmel benne...

2016. november 17., csütörtök

Illékony bűvölet


Milyen illékony e hópehelyzápor,
a lámpa fényében mintha pék szitálna...
földre érni a jeges szirmoknak
idejük sincs - a bűvölet napolva,
ez még csak elő-tél. Az igazi havazás
oly varázslatos élmény és áldás,
hogy a hajnalpírt is eltakarná
a pelyhek tánca, ha az épp ragyogna...
Dalolj nekem, míg vidám a szíved,
csendüljön minden hópehely tisztán,
addig marad fiatal a lelked,
míg örülni tudsz ily csodákat látván.















FB - szómegadásos játék.

6 szó: illékony, bűvölet, hajnalpír, áld, hópehely, fény

2016. november 16., szerda

Nagyanyám tekintélye


Emlékszem, gyerekkoromban nagyanyám maga köré tekerte nagy, rojtos kendőjét, s mivel meglehetősen hideg volt már, dideregve, ám hívő lélekkel, gyalogosan igyekezett a templomba.
Ez a kósza emlék jutott eszembe akkor, amikor húsz évvel később anyám órákig sütögette a palacsintát, melyeket utána háromfelé osztott; s megkente az egyik csoportot lekvárral, a másikat cukros kakaóval, a harmadikba valamiféle isteni finom vaníliakrémet simított.
Elég sokszor megéheztünk és nem voltunk gazdagok. Volt is időnként anyánknak baja az étvágyunkkal... Ugyanakkor őt enni szinte elvétve láttuk.
Leginkább arra emlékszem - bár ezeket az emlékeket meglehetős vastag rozsda lepi már –, amikor a kertben dolgoztak ők, mármint anyám és nagyanyám, gyakran gyümölcsöt ettek a fákról vagy bokrokról; mikor mit, épp ami akkor érett.
Akkoriban még, hihetetlen, de nem zártuk a kaput sem, legfeljebb éjjelre. Nem is hallottunk olyat, hogy betörés, rablás, vagy például el sem tudtuk képzelni, hogy valaki csak úgy bejön, hogy ellopjon valamit, illetve bármilyen gonosz szándékkal kerülgesse a környék portáit. Inkább segítettek az emberek egymáson, na meg akkor jöttek, ha beszélgetni támadt kedvük az élet folyásáról. Olyan természetes volt, hogy a környékünkön körülbelül mindenki egyformán szegény és jó szándékú.
Talán pont ezért volt olyan nyilvánvaló az összetartás, segíteni akarás.
Az emberi rossz szándékról szinte csak felnőtt korban hallottunk... vagy mikor megjelent a tévé, és abban néha lehetett látni nem feltétlen vidám, hepiendes filmeket is, hanem olyanokat, ahol nem minden szereplő okvetlen pozitív.
Egyetlenegyszer jött be az udvarra egy tarkabarka ruhába öltözött vándormadár, akit nem igazán tudtunk hova tenni.
Mindenféle dolgokat kezdett beszélni, melyet mi, gyerekek nem is igazán tudtunk hova tenni. Olyan furcsán agresszív volt. Szokatlan dolog volt számunkra a kéregetés, de előbb-utóbb oda lyukadt ki a dolog, mikor a hívatlan vendég meglátta, hogy anyám palacsintát süt, kunyerálni kezdett. Kapott is pár darabot; ám ahelyett, hogy meghúzta volna magát, még jobban kinyílott a csipája, és ezt is kért, meg azt is kért... olyan dolgokat, amelyek nekünk sem voltak. Még pénzt is. Ráadásul a „nincs” válaszra még neki állt feljebb...
Anyám mondta, hogy nekünk magunknak is kevés az ennivalónk, és hogy nem lenne igazán jó, ha a családnak őmiatta nem lenne napokig mit enni.
A dolog kezdett kényelmetlenné válni, mi, gyerekek is félni kezdtünk kissé.
Ekkor nagy, kockás, rojtos kendőjében érkezett haza nagyanyám a miséről.
Máig nem értem, miféle nagy hatással lehetett a vándormadárra nagyanyám, de elég volt rászólnia, hogy:
„– Hát nem szégyelled magad, minden háznál kéregetsz, teleeszed magad, többet eszel, mint az egész utca minden lakosa együttvéve, mert játszod a hatalmast. A kisujjunkat nyújtjuk, te meg rögtön az egész karunkat akarod? Na, eriggy dógodra, míg szípen mondom!”
Érdekes, addig hiába mondott anyám bármit neki, a fickó egyre rámenősebb lett. De nagyanyám csendes szónoklata után magában morgott párat, majd kifordult a kapun. Ettől fogva kicsit jobban tiszteltük nagyanyánkat, mint addig. Tekintélye volt. Felnéztünk rá, hogy idősebb kora ellenére neki elég volt ennyit mondania, s a kéretlen vendég odébb állt.
Akkor sokáig gondolkoztam azon, hogy mit jelenthet az, hogy a kisujjunkat nyújtjuk, s amaz rögtön a karunkat akarja. Később megértettem, azóta is eltéveszthetetlenül ráismerek az ilyen jellemű emberekre.
Mikor hétvégén a vidéken dolgozó apám hazatért, onnantól kezdve lett rigli a kapunkon... Ettől kezdve nem igazán bíztunk meg bármelyik betérőben.


Megjegyzés: A gportalon indult egy prózaírós játék, hol a feladat a következő volt:
írni egy minimum 250, maximum 800 szavas történetet, amely tartalmazza az alábbi kötelező szavakat:
rozsda, vándormadár, gyümölcs, didereg, lekvár,
kendő, templom, palacsinta, gyalogosan, kósza.
A bónusz szó, mely az előzőekből egyet kiválthat: tarkabarka.
Itt mind a 11 szót felhasználtam.

2016. november 15., kedd

Ha perceim számlálva


Pár perc a lét,
mégis mennyi csepp gyűlik tengerré,
mennyi sóhaj szállna kiáltássá,
ha válhatna mérhető valósággá?

Ha gyűl' a könny,
meddig tart a tűrés, mi felfogja,
hogy kiömöljön, s átlépje medrét,
és később legyen csak rosszízű emlék?

Ha majd a szél
hátán elrabolja minden szerettem,
s nem marad rajtad kívül senki sem,
kedvesem, mi lesz majd akkor velem?

„Ha majd az ősz
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?”*

Ha itt a vég,
perceim számlálva jönnek elém,
igen... az ismeretlentől félek...
fogom-e tudni, hogy már... nem élek?

* Az idézőjeles rész Wass Albert műve alapján adaptáció.












Megj.:
 A Barátok Verslista Gondolatok és idézetek 05. belső  játékára írt vers.

Az idézőjeles versszak Wass Albert művének adaptációja..

2016. november 14., hétfő

Esendő


Esendő az ember...
légből kapott büszkesége
elszáll a széllel,
amint kicsit is megtöri az élet.
A csodás pirkadat
frissít, új erőket ad,
de ha gyűlnek a bajok, gondok,
az édesből hamar keserű lehet.


FB - szómegadásos játék.
6 szó: pirkadat, lég, büszkeség, esendő, szél, csodás

2016. november 13., vasárnap

Galamb


Hófehér galamb -
lábára erősítve
fontos üzenet -

toronymagasan,
előtte nincs akadály,
széllel száll versenyt.

2016. november 12., szombat

Jólesne


Egy kis törődés jólesne,
talán elhinném, nekem szól...
a fáradtság úgy megborzongat,
messze ez a nyugalomtól...
Oly jó lenne gyermekként
átrepülni egy mesevilágba
egy kis simogatástól...















FB - szómegadásos játék.

6 szó: törődés, simogat, elhisz, fárad, borzong, nyugalom

2016. november 11., péntek

Döntés


Helyes a döntés?
Mit érez a gyermek, ha
keresve helyét
átkarolja majd anyját,
s hiába várja apját?

Anyja mit mondjon,
hiszen elhagyta végleg
párja, nem rá vár,
a gyermek anyát okol,
s búcsúlevél nincs sehol?

A hang elkísér.
A gyermek anyjával is
felnő, szemében
rég ott az elfogadás.
Hála, becsület, nem más.
















FB - szómegadásos játék.

6 szó: döntés, keres, gyermek, hang, levél, átkarol

2016. november 10., csütörtök

Majd a pillanat


Egész szívemmel élem életem,
még ha beteg is szerencsétlen szegény...
Egész hitemmel bíznék a jóban,
még ha árnyékos is néha az a fény...

Riasztanak néha szörnyű történések,
bár ne tudnék, látnék ennyi rosszat,
pár jó szándékú, jó érzésű ember
sajnos, nem húzhat át határokat.

Egy normális értékrend állandósulhatna,
ha megvalósulna, mily szép is lehetne, 
de ész nélkül rugdalják a szabályokat,
nem védik, nem érték, mi érdemes lenne.

Itt ma nem győzhet az, ki kiszolgáltatott,
csak a pénz beszél és az adhat hatalmat,
hogy valaha lesz-e igazság, nyugalom
- nem tudom, csak sejtem, meg nem érem -,
hogy valaha eljön-e majd a pillanat.

















FB - szómegadásos játék.

6 szó: szív, hit, egész, árnyék, pillanat, határ

2016. november 9., szerda

Szomorú szem


Olyan ez a bánatos szerelem -
szemed nem őrzi jól a titkot -,
kétségem sincs afelől, hogy
vágyakozó pillantásod
olyan, mint gyermeké, ki fájón vágyva,
sóhajtva, s egyben lemondón
nézi a varázslatos kirakatot,
mert minden kincs, mit szem láthat,
csak másnak csillogás, neki csak bánat,
elérhetetlen számára minden ott.















FB - szómegadásos játék.

6 szó: vágyakozás, szomorú, őriz, kétség, szerelem, bánat

2016. november 8., kedd

Apró sárkány


Az őszülő, sötétbarna lombozat
már avarként lepi el a járdát,
s nem takarja, nem bújtatja el
a kicsi, világoszöld sárkányt.

Behívnám szívesen,
legyen a kedvencem,
olyan szomorúan néz,
hogy megszakad a szívem.

Gyere be, melegedj,
te világoszöld sárkány,
hisz ablakom alatt,
sajnos, keskeny a párkány.



2016. november 5., szombat

Nem kell


Néha az ember álmában
találkozik a múlttal, mely pedig
már rég felesleges, és
nem kell, nem kell...

Olyan szereplők veszik körbe,
kiket rég nem lát és hall,
sőt nem is gondol rájuk,
s ez teljesen jó, hiszen
nem kell, nem kell...

Azt hiszi, sikeresen
túljutott végre rajtuk...
mert velük a múlt oly rég
nem kell, nem kell...

Ezek az álmok hidegek,
sebezhetőséget idéznek...
miért, hogy ez emlékképek jönnek,
nekem nem kell, nem kell...

Valahol mégis a tudatalatti
tárolja a felejtendőt,
ébren nem hozná elő az okkal és
szándékkal megsemmisítendőt.

De álmunk kiszolgáltatott.
Néha azt is tudjuk, ez álom
s nem valóság, mégis gyötör,
letör, megtör s kitör belőlem,
hogy nem kell, nem kell!




FB - szómegadásos játék.
6 szó: hideg, álom, találkozik, sebez, idéz, hall

2016. november 4., péntek

Kenyérgondok másképp


A vihar irtózatos volt. Mindent, ami érték,
leverte a hatalmas szántóföld milliárdnyi,
virulóan friss búzakalászának jó részét!
Nemigen lapátoljuk a magtárban az érett
búzaszemeket majd, hisz' nem lesz bő aratás,
minthogy hiányzik, mi beérjen... féltett
aranyszemek tömegét - jaj, csírájában fojtás!
Riasztó ez, fejtörő: lesz-e elég kenyér?
Mi kalász épen maradt, kevés; lassan fordul termőre...
A holdfény sem leplezi a bánatot, ezüstfénye
most nem nyújt oltalmazó védelmet a földre.














FB - szómegadásos játék.

6 szó: lapát, búzakalász, fejtörő, holdfény, lassan, minthogy

2016. november 3., csütörtök

Madaras vén Janó


Szegény madárka fél lábon ácsorog,
szárnyszegett a perc is, nemcsak a madár,
ugrálna boldogan, ám törött a lába,
béklyózza sebe és nagyon éhes is már...

Nem érti, mi is történhetett vele,
az éhség is nagy úr, biztonsága semmi.
Egy sánta szegény, ám jó ember jár arra,
a madárkát féltőn kebeléhez rejti.

Szíve szaporán ver, sokára nyugszik meg,
amit bizton érez, meleg, kérges markot...
Az ember hazaviszi kunyhója sarkába,
kibélel neki egy kicsinyke dobozt.

Apró gallyacskához kötözi kis lábát,
vizet ad elé, s a kamrából kis búzát.
Télire szokott gyűjtögetni magot,
árpát, kölest, búzát, darált kukoricát.

Madárkák serege jár hozzá szemelni,
Madaras vén Janó - így nevezik sokan.
Ahogy a hideg jön, gondoskodik róluk.
Szegény; de egy biztos: szíve aranyból van.








(Fotó: Cukiság blogból geszter képe)




FB - szómegadásos játék.

6 szó: perc, éh, béklyó, ácsorog, szárny, sánta

2016. november 2., szerda

Kegyvesztett


Az ember csupán barátokat választhat meg,
rokont, családot biztosan nem.
A barátságnál az idő és sors
nagy próbatétel,
ám vér szava és fogsága nélkül
sokkal inkább reményre, együttérzésre
jogosíthat fel,
mint bármily közeli, ám kötelező illúzió,
melynél akár utolsó leheletig
kegyvesztett maradsz -
mert itt is, ott is bármiféle kapcsolathoz
két ember kell... persze kellhetsz, csak
míg adni adhatsz...
De ha már nem tudsz, s számára semmi hasznod,
testvért vagy bármilyen rokont elveszthetsz,
ha lenne, néma kérdésére nem felelhetsz,
nem tud szeretni, te hiába szeretsz...
Számodra elveszett anélkül, hogy
tied lett volna bármikor is,
mikor nem neki volt szüksége rád...
Mert valamiért hiányzik vagy elmúlt nála
a család, szeretet, az összetartás...
Míg a barát, ki lelép ilyenkor, kutya nem
kéri számon, hisz' amúgy idegen,
csak egyszerűen kiderült:
már nem barát.


FB - szómegadásos játék.
6 szó: kegyvesztett, lehelet, fogság, remény, illúzió, biztos

2016. november 1., kedd

Önbizalomhiány


Nem kell ahhoz hiúnak lenni,
hogy elismerés jólessen.
Titkos önbizalomhiányra
minden jó szó ír a seben.
Néha zaklatottak lehetünk,
álmunk nem nyugodt kicsit sem,
s a horizonton felizzó nap
adhat új esélyt - vagy mégsem...












FB - szómegadásos játék.
6 szó: zaklatott, hiú, nyugodt, horizont, felizzó, titkos

Őszirózsák


Őszirózsák, szépek, ti vagytok társaim,
Százával őrzitek fényes emlékeim.
Itt a temetőben, jó apám sírjánál
Remegő szirmokkal őrködtök álmánál.
Óriás hófehér krizantémszálakat
Zsenge, színes csokraitok ölelik
Át, s miközben imát mormolok csendesen,
Könnyeket érzek rajtatok, s lelkemben.
























Megjegyzés:
 Barátok Verslista, belső pályázat, Akrosztichon 04. (4.)
A sorok kezdőbetűi az ŐSZIRÓZSÁK szót kell, hogy kiadja.