Virágos rét és fenyves

Nyári hőségben, amatőr turistaként

tűző napon sétáltunk, keresve a jelzést,

melyet elrejtett a tündöklő, ezerszínű,

vadvirágos rét.

Ám ez nem volt haszontalan időtöltés!

Mintha gyönyörű, tiszta, lágy kontrasztokkal

együtt is élethű, finomított háttérkép

vett volna körül, még a hőség sem zavarhatott,

annyira mesebeli volt e zümmögő rét,

tele a természet utánozhatatlan aromájával...

a millióféle ragyogó vadvirággal...

Amerre néztem, tarka pillangók ezrei

uralták e mezőt, néha a legtermészetesebb

bizalommal szálltak karomra, vállamra...

Elidőztünk kicsit... ilyen pillanatokban

az idő semmit nem számít, csupán a csoda.

A mesés rét túloldalán már láttuk,

hová vezet eme szépségekkel tele utunk.

Lélegzetünk elállt, ahogy a forró, színes,

aranyfényű világ után fogadott a hűvös fenyves...

Az erdő tekintélyes, óriás fáival, méltóságteljes

hangulatával, másféle csendjével minket is

elbűvölt, lenyűgözött, átvarázsolt,

sebezhetőségünk, kicsinységünk tudatosult.

Csendes áhítattal vegyes ámulattal lépdeltünk

a vastag tűlevél-avaron, suttogva beszéltünk,

s aztán óvatosan kipróbáltam, milyen érzés

mezítláb lépdelni itt, a hűvösen selymes,

néha enyhén szúrós talajon.

Lelkemben túláradtak az érzések: hihetetlen,

milyen szerencsésen gazdag lehetek, ha ennyire

részem lehet a természet, a végtelen...

FB - szómegadásos játék.

6 szó: erdő, fenyves, szúrós, kicsi, élethű, tiszta

Gyerekkori lidérc

Ezer éve volt nagyjából, növendékhangverseny.

Ha szerepelni kell, elsüllyednék szívesen,

de ennyi nem elég,

az elején még

váratlanul kezembe nyomtak egy listát:

én leszek a konferanszié... mese nincs, nincs más...

Jézusmária,

némely név kiejtése is gond... ez még csak hagyján...

fel is kellett lépni, a tanárnő kísért zongorán...

Röhej, ha valaki

jómagát bejelenti...

A színpadra víg kedély helyett reszketve vonszolódtam,

fényes lakkcipőmben csoda, hogy hasra nem vágódtam.

Jézusmária!

Számomra akkor a pódium kínpadot jelentett,

érteni sem értem, hogyan is állhattam mégis helyt.

Mosoly és mellé talán taps,

sokkosan mellékes, amit kapsz.

Már akkoriban is csupán megfeleléskényszer kínzott,

nem szereplésvágy; csak éljem túl e műsort...

Jézusmária...

Akkoriban tettem, amit mondtak; hogy én mit akartam,

senkit nem érdekelt, szóba se jött, hogy talán ne csináljam.

Nem volt jó élmény,

keserű sütemény...

Még az emlék is borzasztó! Mi szép nekem a zenében,

az nem a szereplés, ez biztos egészen...

A konferálás meg hab a tortán, bizton hiszem,

közöm hozzá nem több, mint tűzként járni vízen.

Jézusmária...

Nemet mondani később már jobban ment, de megmaradt

az ismerős érzés: a kötelesség, küzdelem, megfelelés,

s egyértelműen a cél: a túlélés.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: zongora, fényes, lakkcipő, ismerős, jobban, szép

Mamámnak

Tudod, mit jelent ennyi sok év után,
ennyi idő után, míg már itt nem voltál
egy száz éve látott sorozat zenéje,
egy létező emberi múlt régvolt emléke,
egy poros telefon az ujjlenyomataiddal,
egy ősz hajszál a fésűn, a tenyerektől koszos fal,
a mese emléke, melyben az orsó kútba esik,
s a lány, ki gondolatban mindig én voltam,
ki képes és oly bátran utána ugrik...
Mi mindent varázsol elém az újhagyma illata,
amikor nem telt... és zsíroskenyér volt a vacsora?

Sorolhatnám, mi mindent idéz elő számomra
ez a légkör, ez a poros, régi falióra...
Ám félek. Mindig félek attól, mit már el nem érek.
Bár lassan utolérlek, de hozzád mégsem férek.
Ha eljön az én időm, ismerj majd meg, kérlek.
Egyszerűen... Valakihez kell, hogy visszatérjek.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: sorozat, létező, emberi, telefon, hagyma, orsó

Technika ördöge

Kissé hányaveti voltam,

míg betűket egymásra hangoltam,

önálló életre kelt a masina,

s ez nem is csoda,

oly sebesen ügyködtem e strófán,

mint harkály a diófán.

Eltűnt az oldal is, lázasan

kerestem szavakat mégis.

Nem hinném, hogy gondolkodnom

kellene bármilyen trófeán,

óránként eltérő az embernél

az ihlet, várni nem vár rám.

Különben is, glóriák nem teremnek

csak úgy semmilyen fán...

Ám vérfagyasztó tud lenni,

ha megszületik egy alkotmány,

s léggé válik minden,

mire odanézek, mire folytatnám.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: sebes, eltérő, hányaveti, oldal, eltűnt, trófea

Világunk

Ahogy a nyíló virág nem maradhat miénk,
fénylő csillagot is csupán választhatunk,
gyönyörködhetünk majd' minden éjjel akár,
ám csak szívünk őrizheti eszmei birtokunk...

Bár mindenki érezné s védené a világot,
azt a sok értéket, kincset, mely körbevesz,
természetes lenne, s tán kevesebb a hiba,
hogy valaki - mindenki - tenni kész... és tesz.
Talán elkerülhető lenne a katasztrófa.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: hiba, őrző, minden, valaki, nyíló, fénylő

Illatokat őrző

Friss vízzel telt kancsó,

rózsa, finom illatokat őrző,

egy hangulatlámpa,

meleg fényekkel körültekintő...

Ez maradt emlékeimben

a régi kis szobából,

akárha álmodtam volna

sok-sok év távolából.

Régvolt szavainkat

elnyelték a falak,

talán leporolhatnám

a régmúlt mosolyokat.

Voltak könnycseppek is,

melyek rég felszáradtak,

régi filmként pereg a

sok megélt pillanat.

A lámpában még most is

működik az izzó,

víz helyett most port őriz

réges-rég a kancsó.

A rózsa illatát tán

képzeletben érzem,

ettől hihető a múlt most,

az illat tisztára mos

ezer elmúlt évet, s az

élet akár folytatólagos 

lehetne innentől,

csak letörölném a port

az elhervadt időről...

hoznék friss vízbe friss rózsát,

tiszta levegőt, vidámságot...

kapcsolnám a hangulatlámpát...

idézném a hangulatot.

Ám nem vagy itt és nekem is

mennem kell.

Meg kell emésztenünk, hogy az

életünk így telt el.

Már nem kezdenék másba,

ahhoz túl fáradt vagyok.

És mi már nem lennénk úgysem

többé ugyanazok.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: lámpa, őrző, finom, kancsó, illat, rózsa

Vihar súlya

Zárt, biztos helyről

letaglózóan festői látvány

egy vihart végignézni...

Ijesztően elakad a lélegzet,

ahogy a ketrecben forgó szörnyeteg

árnyéka fölzabál mindent,

innen sehova, senki, semmit nem ment,

súlya van minden másodpercnek...

és örök hála a menedéknek.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: vihar, árnyék, ketrec, szörnyeteg, forgó, festői

Késik az aranyhal

Komor felhő bánatot szitál,

nem száll tova, hív magával.

Pár fényévet még odébb járkál,

úszni tanul

a szerencsét hozó aranyhal.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: fényév, járkáló, bánat, szerencse, tova, aranyhal

Szeder-emlék

Egyszer régen egy évfolyamba jártunk,
jó társak, barátok voltunk sülve-főve.
A kéklő égnek is csak úgy örültünk,
a játszi felhőket mindig együtt nézve.

Emlékszel? Szederrel tömtem meg zsebeim,
meg akartam veled szívemből osztani,
futottam feléd, ám hatalmasat estem,
a szétment szeder miatt kezdtünk búslakodni...

Réges-rég felnőttünk, innen messze mentél,
talán az utcán járva meg sem ismernél.
De azóta is, ha szederrel van dolgom,
te jutsz az eszembe, hátha mégis ennél...

FB - szómegadásos játék.

6 szó: egyszer, kéklő, folyam, társ, bús, szeder

Zöldarany

Korán van még, rózsaszín a pirkadat,
zöldarany a leveleken a kelő nap.
Fotelben ért az ébredés, pedig fárasztó,
hosszasabban kényelmetlen és fájó...
Kezemet bámulva felfogom, az élet még
velem van. Bujdosik, tétovázik néha,
mintha már nyugodna és menni akarna...

De míg virradunk, kelni kell a nappal,
ha kötelesség hív és gondoskodni kell.
Sokkol kissé s nem tölt el nyugalommal,
ha már nem bírom... ezt ki fogadja el?
Csak annyit tehetek, amennyit bírok,
s ha már nem megy... ezzel hogyan számolok el?

FB - szómegadásos játék.

6 szó: kéz, élet, bujdosó, korán, zöld, fotel

A kivetett

Palástját, koronáját rég elhordta a szél,
gőgös egóját maga vetette messzire,
azt sem csodálja, ha csillámpor helyett
eső veri, s mi rá száll, az por és tollpihe.

Képzelet szülte fényes álomöltözékét,
a glóriát felrakta érdem, indok nélkül,
későn hitte el, hogy nem több másoknál,
sóhajtozva, céltalan most árokparton ül.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: korona, palást, sóhaj, árok, csillámpor, tollpihe

Égszínkék lepkék

A sarkon túl, ahol a csöndes,
lehajló faágak alatt
a vén, korhadt padnál elbújik
a legtöbb bántó gondolat,
az ember kissé habozik, majd
fáradtan fellélegzik: most egy
csöppet magára maradhat.

Emlékek, gondolatok, feladatok,
tennivalók jönnek-mennek,
lassan lemegy a nap... csak sokára
veszi észre a kora esti árnyban,
- hisz' forognak a fogaskerekek -
hogy szeme előtt nyíló vadvirágok körül
égszínkék lepkék repkednek...

FB - szómegadásos játék.

7 szó: gondolat, habozik, csöndes, égszínkék, elbújik, kora esti

Szárnysimítás

Hajnal érkezte csente titkon fülembe
egy törékeny, éteri angyal kívánságát:
legyek mécses, ha villám nem lehetek.
Nemcsak vigaszt nyújtott, bátorítást.

Álmomban járt ő, szárnyával simított,
cseppenként jött szívemre az áldás,
lelkes hatással volt rám éberen is,
aznap már nem érhetett rosszindulat, bántás.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: angyal, törékeny, villám, csepp, hajnal, kívánság

Naplemente-élmény

A horizont környéke ámulatba ejt,
csak nézem a forró nyári nap végén
- néha vak szél borzolta azt tűrhetővé -,
most a lélegzet is eláll, a látvány
oly pompás és fotogén...

Ahogy az aranyló napkorong kúszik
egyre lejjebb és lilává varázsolja
a felhőcsíkokat, a kék minden árnyalata
a sárgát, narancsot ostromolja,
ha nem látnám, nem hinném...

az egyszeri ember csak ámul szájtátva,
és egyszerre az összes szerzett napi tövis
homályba is merül, s már nem fáj annyira,
az élmény oly színes, élénk, friss;
ez csodás, azt feledném...

FB - szómegadásos játék.

6 szó: lélegzet, ostrom, vak, szél, tövis, horizont

Tomboló hőség

Szép nyári nap vagy inkább
párás, embertelen hőség,
monoton zajongás a kopott,
gőzölgő aszfalton,
leszáll a nap és erőtlenül
hull alá a szürkeség,
van, kinek ez a várva várt.
Én csupán túlélésre játszom.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: szürkeség, kopott, monoton, zajong, párás, erőtlen

Nem azt kapja

Miért, hogy ki selymet, drágakövet,

bársonyt, gyöngyöt talál, nem fogja fel,

az mekkora jutalom?

Miért, ha jó szíve-lelke, mégis elsők

között megy híd alá, s ott kell ébrednie

hűvös hajnalon?

Miért, ha ártó, rossz szándékokkal telt,

bánt, aláz és sért, mégis megkapja

a toronyórát láncon?

Milyen karma predesztinálja, hogy

ember, ki nem árt, sőt segít a világban,

nem érheti oltalom?

Hogy feltétlen így lenne minden esetben?

Nem, nincs általánosítás, nem jogos, azt

nyilván nem mondhatom,

de hogy "mindenki azt kapja, amit érdemel",

ez úgy hamis, ahogy van; az élet másképp

adja elő, rég látom.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: híd, karma, világ, első, oltalom, gyöngy

Kikapcsoló

Ez a korai nyár igen forró,

időnként már alig bírható...

Becsülnöm kell a szabadság ritka

perceit... ez utazás csak apró

kiruccanás csupán, és felrázó;

most én vagyok én, felelősségem

szándékkal elengedtem, elűztem...

Kirándulás, fotózás, s mindehhez

egy jó társ, a fiam most jelenem,

összes kincsem...

Kiengedett fáradt gőzzel,

kiürített aggyal ülök és csak nézem,

ahogy a délibáb távol, előttünk vándorol,

s mindig utolérhetetlen...

FB - szómegadásos játék.

6 szó: utazás, vándorol, délibáb, forró, korai, nyár

Idő vasfoga

Ha a múltra visszagondolok, a sok tévedés
és hiba soha nem holmi léhaságon múlt.
A tűz sem szűnik meg hirtelen csak azért,
mert már nem akarjuk - hiszen már lángra gyúlt.

Döntések és tervek mind komolyan szóltak, csak
később árnyalt be éveket sok kisebb-nagyobb folt.
Ahogy a patak sodró vize ős köveket koptat,
féltve óvott terveknek lassan nyoma sem volt.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: léha, múlt, gondol, patak, óv, árny