Mert én már nem értem ezt,
mert én már nem tudok semmit,
amiben hiszek, sorra köddé válik,
erőm is lassan porrá oszlik mind...
Kézen fogott az élet,
biztatva vonszolt magával,
követtem, hittem, bíztam, csiszolódtam,
mégis egyre némult a madárdal.
Miért ennyi csapás egymás után,
még ha panaszkodnék, sem hinné senki,
aki barátilag megtudja, az is csak
szájtátva hallgatja, de nem tudja
és nem is akarja elhinni.
