Honesty 7 éves

Ragyogó szemed
együtt ad, kér, imád,
igazán már hét év,
hogy társként nézek rád?
Játékosan, szépen
hogyan mondhatnám el,
mit jelentesz nekem,
amikor rám nézel?
Itt vagy minden percben,
éjjel, reggel, nappal,
mellettem akkor is,
örömmel vagy bajjal...
Ha éhes vagy, nem ismersz
se istent, se embert,
rám ülsz zöld hajnalban,
nyekeregned sem kell.
Ha sietnék, rohannék,
nyolcasokat játszol,
keresztben állsz elém,
s ámulsz ártatlanul.
Tanúm vagy te nekem,
én pedig a tied,
ha átesem rajtad,
akkor is szeretlek.

Anyámért

Mikor gyorsvonatként rohannak a napok,
észre sem veszem már a száguldó hónapok
nyomát, csak egy állomásnál döbbenek rá néha,
a bennem élő gyermek még futna, szaladna,
hiszen örök biztonságban tartja anyja karja...

De ó, istenem, enyésző fiatalság,
mi nemrég te voltál, anyám, ám hány virág
kinyílott hány tavaszon, s hányszor hullottak
színes levelek? Már én is a megpróbáltak
útját járom, s tudom, őrizni téged nem tudlak...

Ahogy gyöngyszemként peregnek napok és évek,
jövök rá, egyszer talán nélküled kell éljek.
Azt tudom, most e gondolatot nem viselem el,
míg te vagy, én csak addig vagyok egész lélekkel...
önzőn kívánom: maradj velem, míg nekem is mennem kell.