Fehér karácsonyok

Megcsendül a harang, éjfélt üt az óra,
óvatosan lépek a frissen hullott hóra.
Emlékezem csendben régebbi telekre,
nem volt sok alkalom fehér ünnepekre.

Elmentünk olykor az éjféli misére,
anyám bizony fáradt volt - leült egy időre.
Ha egyedül mentem, ébren várt, aggódott,
közel volt a templom, mégis várakozott.

Felidézem anyám éber pillantását,
óarany-kék bögrében adott forró teát.
Csizmámról szép lassan olvadozott a hó,
kezemben lapult egy porhanyós hógolyó...

FB - szómegadásos játék.

6 szó: csendül, kék, óarany, felidéz, lassan, olvad

Utolsó csepp

Nem kertel, csak mondja és mondja,
magából kivetkőzve az embert lehordja.

Furcsa, ahogy problémákat intéz,
virágnyelv sincs, csak szidás és kész.

Az ember nem beszél, lenyeli, mit kap,
ám olaj a tűzre a hallgatása csak...

Olyan dühös, hogy szinte felrobban,
nevetve tárod szét kezed: ez van...

Utolsó csepp volt ez poharában,
azóta lábadozik otthon az ágyában.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: kertel, intéz, virágnyelv, kész, lenyel, vetkőzik

A lényeg

Gyöngéden suhantam
mámoros álmomban,
élveztem ez utat
habfehér fátylamban.
- Ég küldött, ki vagy te? -
kérdeztem ijedten,
mikor a karomat
megfogtad gyöngéden.

- Ébredj fel, kedvesem,
ez itt egy más világ,
nem érhet soha baj,
neked nyílt száz virág.
- Csak kékek és sárgák?
Többféle nem nyílik?
Nekem kéne piros,
s a lila hol bújik?

- Nem a szín a lényeg,
meg hogy mi a nevük,
a jelkép, mi számít,
és a tiszta lelkük.
- Igaz, én jóságot
keresek majd bennük,
a fátylam az hófehér,
oly mindegy a színük.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: ébred, suhan, küld, fátyol, ég, megfog

Emlékezés év végén

A koszorúk rég elhamvadtak már,
de szalagjait őrzöm mindnek, vállfán
egy tasakban... az aranybetűk még
olvashatók a hűvös fehér selymen, bár
látszik, érleli azokat is az idő rég...

Fénylő magasságokban képzellek el,
ki mindent látsz, de ez oly szomorú,
nem szólsz már hozzám, szépen, se durván,
s csak remélem, hogy ahol te vagy,
csillagszórók szikráznak e késői órán.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: koszorú, csillagszóró, remélem, fénylő, magasság, érlel

Ne menj a nagy tölgyfa alá

Ez a csillagfényes éjszaka
hazudik, mert démon lakja,
őrületbe kergeti az ingatagot
a hazug vágy és félelem csókja.
Ne menj a nagy tölgyfa alá,
mert nyomban villám hasítja.

Démonok keltik a félelmet,
csókot és vágyat hazudnak,
szikrázó csillagfényes éjszakában
rossz, baljós őrületet csiholnak.
Ne menj a nagy tölgyfa alá,
mert nyomban villám hasítja.

Megálmodtam, démon uralkodott,
hatása alá került bárki,
a gonoszságot és őrületet
nem tudta elkerülni senki.
Ne menj a nagy tölgyfa alá,
mert nyomban villám hasítja.

Hiába féltettelek, mondd hát,
miért nem fogadtad meg szavam?
Csillagfényes bársony éjszakában
a fához futottál, pedig mondtam:
Ne menj a nagy tölgyfa alá,
mert nyomban villám hasítja.

FB - szómegadásos játék.

8 szó: csillagfény, őrület, félelem, csók, vágy, démon, villám, éjszaka

Az első döntés

Már napokkal előbb emelkedett a gyomrom,

ha az utazásra gondoltam.

Ma úgy mondják: pillangók verdesnek

ott benn, szépen, halkan.

Mégiscsak első saját, külön bejáratú

találkozásunk lesz, a többiek elől

mindketten hallgatólagosan

zároltuk a titkot, mely valóban, ki tudja,

hova vezet az idő sodrában.

Ám eljött a nap. Emlékszem, az érzékek

kiéleződtek csodálatosan...

a színek, az árnyak, a fények soha nem

ragyogtak még ily káprázatosan!

A legapróbb nesz is zajjá erősödött,

a zenében jelentős lett minden hang,

és nem akadt semmi, ami elveszett volna

bármiféle illatorgiában...

Sokszorosára fokozódott minden, amit

érzékeltem, hallottam, láttam.

Óriási jelentősége lett minden véletlennek,

minden apróságnak,

a lényegtelen dolgok hirtelen fontos

valósággá váltak...

Tudtam, indulnom kell, hiszen érzéseim sem

mondanak ellent akaratomnak...

nem hagyhatom, hogy több száz kilométer

gátat szabhasson képzelt szárnyaimnak,

s a találkozás nem jöhet létre, ha most

bármi is útját állja vonatomnak...

Az nem lehet...

és rajtam sem múlhat.

Félig nyugodt már csak a vonaton ülve

lehettem,

hogy később hogyan és miként lesz,

minden felfokozott érzékemmel

a Sors kezébe ünnepélyesen

letettem.

Világosbarna nap

Sokszor játszom a színekkel.
Kötődhet tárgyakhoz, személyekhez, eseményekhez. Sőt, gyakran a neveket, városokat, országokat, hangokat, illatokat is színekhez kötöm.
Kedvenc színem a zöld és a lila, ettől függetlenül majdnem minden színt kedvelek valamilyen formában. Minden színnek megvan a maga rendeltetése, amikor is más szín szóba sem jöhet.
A veled való találkozás színe a világosbarna. Nagyon szép, kapucsínószínű, plüssmaci színű világosbarna.
Aranylott a napfény, valószínűtlenül csodálatos, szinte giccsesnek mondható színeket varázsolt a nyár a természetre.
Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy már csak azért is le kell fotóznom, mert e hasonlóan fantasztikus, képeslapszerű környezetet úgysem tudnám sem szavakkal, sem ecsettel lefesteni. Sőt, volt olyan esetem, hogy a fotó színeit is utómunkálatok eredményének titulálták, holott hozzá sem nyúltam... Mindez azt jelenti, hogy valóban produkál néha a természet olyan színorgiát, amitől hang nem jön ki a torkodon, ha meglátod, és talán nem is hinnéd, ha nem a saját szemeddel látnád.
Már, akire hatással van az ilyesmi. Már aki érzékeny az ilyenfajta érzéki, lelki dolgokra.
Mikor megláttalak felém jönni, éppen egy társasággal voltunk egy kerti bográcsos partin. Ragyogott minden, meleg volt, ám nem annyira kellemetlen, hogy a hőségtől ragad minden és kiszippantja az ember agyát olyannyira, hogy ne tudjon figyelni másra.
A vörösboros marhapörkölt már majdnem készen volt. A bográcsból áradó gőz számomra világosbarna színeket rejtő, kellemes illatot árasztott... Mondom mindezt annak ellenére, hogy a marhapörkölt meglehetősen sötétbarna színű inkább... Mégis... a nyári napfény, az élénk színek világosbarna hangulatot teremtettek.
Neked ki kellett szedni egy jókora adagot előre, még mielőtt a vörösbor belekerül a bográcsba, a fövés utolsó stádiumában. Merthogy egyáltalán nem fogyasztasz alkoholt. Hiába mondtuk viccelődve és hitetlenkedve, hogy a főzés közben az alkohol úgyis elpárolog az étekből - neked nem számított. Mert elvek is vannak. Te például meg nem ennél egy dianás sósborszeszes cukorkát sem, vagy netán egy szem bonbonmeggyet, de ez még magyarázható némi szesztartalom okán. A vörösboros marhapörköltből, bár elpárolog az alkoholtartalom, mégsem ennél, mert tudatosult benned, hogy bor is főtt benne.
Valahogy ez a momentum is világosbarna nekem...
A te pörköltöd a műanyag, kerti asztalon, a fehér műanyag tányéron is valahogy világosabb volt, mint a többieké. Mint ahogy az az enyhén kakaós piskótaszelet, amit utána ettünk; meg a tejszínhabos kávé, amit ittunk - mind-mind világosbarna színre hajazott...
Akkor, aznap éreztünk először valamit, valami mást; bár voltunk már többször is ebben a társaságban.
Elkezdődött valami, mely kicsit később lett tudatosulva bennünk, és csak később kezdtük óvatosan, fokról fokra kémlelgetni-kutatgatni az okot, gondolkodni és ábrándozgatni e világosbarna délután nyomán.
Tény, hogy tíz év telt el azóta, és te azóta is világosbarna maci vagy, mint azon a - számomra örökké világosbarna - nyári napon...

Ne higgy a napsugárnak

Ravasz a tavasz, mint a huncut róka,
igazából javában tél van még, hidd el.
De friss a levegő, tágul a tüdő,
a szaunás hőség nem mindenki vágya.
Becsap a napsütés, ám ez csak egy móka,
enyhe és lágy, kevés az ereje,
a szellő is csak ilyenkor lebegő,
estére már jöhet hóvihar tombolva.

FB - szómegadásos játék.

8 szó: tél, tavasz, róka, móka, levegő, lebegő, vágy,lágy

Hasztalan

Hiába, hogy az ember megélt sokat,
hiába bölcsesség, hiába hűség.
Nem igaz, hogy kettőn áll a vásár,
néha nincs arányban áldozat és bűnrész.
Mi rég epekedés volt, ma már csak megvetés,
mi álom volt és derű, mostanra fájdalom,
mi láztól vérző könnyet sajtol,
szenvedve temeted, de maga a siralom,
amit és ahogy elszenveded, az az
örök teher, mi halálba hajszol.

FB - szómegadásos játék.

9 szó: bölcs, hűség, fájdalom, láz, megvetés, epekedés, derű, álom, bűn

Soha nem jártam

Soha nem jártam az óceánnál,
de még a tengert sem láttam.
Ám értelme volt annak, ha maradtam
helyemen, én itt is boldog voltam.

Divatot nem követtem megszállva,
problémám sosem volt, hiszen
rongyokban nem jártam, lényeg,
hogy magam bőrömben jól éreztem.

Családi ház helyett kis panellakás,
de e dobozszerű szoba az enyém,
s benne ugyanúgy elfér a szeretet,
mint a borzasztó hőség a nyár közepén...

Ha tükörbe nézek, nem venni észre,
hogy soha nem szedtem kagylót
semmilyen parton s a kevés is elég,
ha velem vagy, s a szerelem megtalál,
halkan bezárja az ajtót.

FB - szómegadásos játék.

8 szó: tükör, doboz, nyár, szerelem, ház, óceán, kagyló, divat

Míg hazavárnak

Anyám, idejönni, nálad itthon lenni
Nincsen jobb hely karácsony ünnepén,
Gyermek vagyok én ugyanúgy, mint bárki,
Akinek - hála érte - édesanyja él...
Lebbenő fátyol takarja emlékeinket,
Hallom dallamát régmúlt énekeinknek...
Ajándék minden ünnep, ajándék minden nap,
Jusson végtelen karácsony mindnyájunknak.

Megjegyzés: Barátok Verslista, belső pályázat, Akrosztichon 06. (3.)
A sorok kezdőbetűi az ANGYALHAJ szót kell, hogy kiadja.

Juthasson jó szó

Amikor csendben roppan a finom hó,
Némán, tisztán, hisz' ural a tél,
Gyönyörű minden, az élet csak porszem,
Az emberi szív szebb létet remél.
Libben a gyertya melengető lángja,
Hófehér látvány, mit szem befogad,
Adassék megértés, segítő szívek,
Juthasson jó szó, kedves pillanat.

Megjegyzés: Barátok Verslista, belső pályázat, Akrosztichon 06. (2.)
A sorok kezdőbetűi az ANGYALHAJ szót kell, hogy kiadja.

Angyalhaj

Akkoriban nem voltak zenélő díszek,
Nem volt ezerféle szaloncukor,
Gyakorta csak alma, dió, mogyoró,
Ami fánkat díszítette olykor.
Lásd, igazi karácsony volt mégis a mienk,
Ha nem is tündökölt, csak a gyertyafény,
Angyalhaj bőven libbent a fánk ágain,
Jóság és béke, szeretet és remény.

Megjegyzés: Barátok Verslista, belső pályázat, Akrosztichon 06. (1.)
A sorok kezdőbetűi az ANGYALHAJ szót kell, hogy kiadja.

Lidércálom

Mocsárba süppedek,
lidércek elnyelnek,
béklyóba kötöznek,
senki nem rémül meg...
- magamon kívül.

Csattan a mocsár,
zúdul a vízár,
fulladok immár,
vége, vége már...
- álom volt végül.

FB - szómegadásos játék.

4 szó: rémül, csattan, béklyó, süpped

Intelem

Letargia,
Elveszettség
Veszélyes
Ellenség,
Ne hagyd magad,
Döntőbírája
Utadnak te
Legyél, ne
Akárki mondhassa meg,
Ki vagy és mit tegyél,
Élj a mának tudatosan,
Ki negatív, nem remél.

Havas éj

Érdekes, milyen világos az este,
ha telehold van vagy hó lepi a tájat,
Elképesztő, mintha ezer lámpa égne,
mintha nem éjjel lenne, olyan a hangulat.

Az ég most nem sötét bársony, mint máskor,
inkább szinte világosszürkén világol,
még a csillagokat sem igen lehet látni,
a telehold is csak amott messze valahol
a sárgás ég mögött bujkál - vajon hol?

FB - szómegadásos játék.

4 szó: elképesztő, hangulat, világos, este

Téli öröm

A hólepte fenyők sora szemet gyönyörködtet,
domboldalon sorjáznak fel a csúcsig,
roskadnak ágaik a szikrázó súly alatt,
a széles szánkóút mellettük húzódik.

Harsány gyermekkacaj vidítja a csendet,
még a szomorú száj is mosolyra húzódik,
csodás pillanat a téli táj látványa,
az öröm oly terjedő... boldogan osztódik.

Néhány szánon csengő vidáman csilingel,
szavára a fenyők sorra mosolyodnak,
ők is örülnek a vidámság hallatán,
hóborított ágaik meg-megrázkódnak.

Méla merengésemben éppen arra járok,
Lábam alatt roppan a szűz-tiszta hó,
Egyszerre csak azt veszem észre, hogy
bánatom elillant, s mi eddig rossz volt, múló...

Ember és végzet

A hold fénye rejtelmesen simít át
nehéz szorongástól terhelt arcokon,
sejtelmes az éj, itt-ott sziporkázva
csillannak kis pontok az égbolton.

Sajnos, valóban nincs túl sok remény,
kockáztatni kell, mint tél végén a rügyek,
ők előmerészkednek az első tavaszi fényre,
zsengeségük előtt állnak a lehetőségek...

Bíznak, s várnak a nagy-nagy esélyre...
lehet belőlük napok alatt bimbózó csoda,
de jöhet egy fagy, s akkor "így jártunk",
szól majd a halni készülő hajtás kicsiny szirma.

Az idő, a cél s a vég nem szavatolható.
Bármi lehetséges, előre semmi nem tudható.
Egyetlen dolog elég, mi végképp keresztbe tehet,
a sors, a végzet nem igazán kiszámítható.

FB - szómegadásos játék.

8 szó: zsenge, simít, remény, csillan, hold, rejtelmes, arc, szorongás

Csillagom

Messze még a derengés...

egy csillag néz rám, fényes,

kacsint rám, mert... hozzám tartozik,

ismerem, kapcsolatunk édes...

Nem fázom, sőt melegsége

mesebeli távolból is szinte éget,

ha gyerekkoromban bűnös voltam,

akkor éreztem e hevülékenységet.

Mintha szólítana... útitársam ő,

és szeretem, mert emberséges...

Vajon hányan választották ki,

csak azért, mert ily bensőséges?

Hányan látják és hányan fedezték fel,

hányan beszélgetnek vele -

én féltékeny vagyok!

Mert nem hiszem el, hogy másoknak is

pont ez a csillag kell, talán ők

maguktól is nagyok!

FB - szómegadásos játék.

6 szó: csillag, éget, szól, édes, bűnös, derengés

Manó

Kicsi, apró erdei manó,

szomorú vagy, mert

a mézeskalács-házikó

boszorka nélkül lakatlan,

s ha a köd és hideg kúszik

az erdőben alattomosan,

te fázol és éhes vagy,

gombóc nő a torkodban,

árva vagy és elhagyatott,

sírsz szomorúságodban.

Mert rossz egyedül,

téged nem bántott a boszorka,

meghúzódhattál csendben

egy elhagyott sarokban.

Éjjelente kilopóztál,

ételt csentél titokban.

De most ki vigyáz rád,

hol pihensz, hol eszel,

ha fázol, magadra vajon

milyen rongyot veszel?

Pedig sok ház van,

ahol talán titokban,

de elférne sok erdei manó,

nagy családban élnétek,

egymást segítve, úgy lenne jó!

Én a manók pártján állok,

főleg hidegben, ha hull a hó,

egyetlen lény se éhezzen, fázzon,

s ki szerencsét hoz, az: a manó!

FB - szómegadásos játék.

4 szó: manó, erdei, mézeskalácsház, gombóc

Kettős én

Néha úgy érzem, mintha

saját ördögömmé szegődnék,

egyik énem ragyogó fény,

tiszta, egyszerű, éteri,

míg a másik képlékeny árnyék,

ki zsarnokoskodik és elfojt,

vigyora ijesztő és ördögi.

Időnként mégis mintha ráhallgatnék...

Nem tart sokáig, de párhuzamosan,

két felem "egymás ellen" léteznék?

S mivel kívülálló "egy"-nek lát,

észrevenni képtelen,

hogy a két "én" nyerni akar, holott

magam csak levegőt szeretnék!

A jobbik győz mindig, tudom,

az árnyék csak vergődik,

de nem szabadul fel, míg

fényes felem ki nem alszik.

Saját mécsesem büszkén ég,

olykor gyarlón, egyben győztesen,

de ég, míg éghet még.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: szegődik, képlékeny, éteri, párhuzamos, levegő, vergődik

Nincsen rózsa...

Töviseket mindig kaptam,
nem éreztem hiányát,
akkor is csak folyton szúrtak,
ha nem láttam a rózsát...

Hogyha rózsát láttam volna,
viselném a tövist is,
de így olyan mártíromság:
forrás nincs, csak kanális.

Egyik tövis másik után,
rossz időben születtem,
nem is vitatéma ez már,
rosszkor vagyok rossz helyen.

Nem kell rózsa, elegem van
apró szúrásaitól,
szenvedek én épp eleget
csúfos gonoszságoktól.

Aztán egyszer megjelentél,
rózsa volt a kezedben,
nekem hoztad, majd' megszólalt,
olyan szép, mint mesében.

"Amióta megláttalak,
illatosabb a mező,
és azóta tövis nélkül
áll a büszke rózsatő."*

* Az idézőjeles záró versszak József Attila-adaptáció.

A Barátok Verslista Gondolatok és idézetek 06. belső  játékára írt vers.
Az idézőjeles versszak József Attila  művének adaptációja..

Katicabogarak

Egy hétpöttyös katicabogárnak
örülök, mint kit melegre várnak
a téli hidegből, kezem dörzsölgetve...
a katicától jó az ember kedve.

Gyerekkoromat idézi sok mese
és vers, mely ővele volt tele.
Nemigen volt olyan, ki tőle félt,
szelíd, ártalmatlan életet élt.

Jelmezbálokra sokakat igézett,
sokan öltöttek katicás jelmezt.
Ám nemrégiben, sajnos, behurcolták
ide a többszínű, többpettyes katicát,

mely egyre terjed, s nem igazán kedves,
a harlekinkatica - nekem nem kellemes.
Hallottam, még csíp is, s a mustot elrontja,
az őshonos fajokat egyre kiszorítja...

A Szókincstanya heti játékára írt vers, melynek kritériumai voltak: téma valamilyen bogár; 4 versszak, AABB rímképlet.

Rózsa

Bíbor palástban

tündököl a rózsa,

illatos parfümjét

tüske mögé szórja.

Ruhái közül

nem szelektál sokat,

nehogy egyik tüske

azokat megszúrja.

Azt az időt végképp

pazarlásnak tartja,

melyet netán

fésülködésére szánna.

Így szép, ahogy van,

szebb nem is lehetne,

oly kár, hogy rövidre van

szabva az ideje.

FB - szómegadásos játék.

4 szó: fésülködni, illatos, bíbor, szelektál

Türelem lépcsőt terem

Ne légy türelmetlen, kedves,

menj előre nyugodtan,

nehéz nekem a lépcső, tudod,

én csak fokozatosan...

Négy fokot jársz, míg én egyet,

sokszor állok, pihegek,

elég kiábrándító e helyzet,

kapkodok és lihegek.

Szerencsére nem morogsz rám

teknős-lassúságomért,

elég baj e küzdés mindig

levegőhöz jutásért.

FB - szómegadásos játék.

4 szó: türelmetlen, fokozatos, lépcső, morog

Ott lenni és semmi más

A tervezés, ha hozzád megyek,

mindig izgalmas.

Olyan gyomorszorító, szerteágazó,

ágas-bogas...

Már a készülődés is ezer

gondolatra késztet,

melyekre válasz csak később

érkezhet...

Hiszen ki tudja, 

mi jön közbe, váratlan dolog

vagy akadály...

Minden úthoz kell elszánás,

minden tetthez bátorság,

szemedbe nézni tisztaság,

kezedet fogni szeretet...

és ott lenni melletted -

aztán már... semmi más.

FB - szómegadásos játék.

4 szó: izgalmas, tervezés, gondol, válasz

Új nap hajnala

Álomból ébredés lehet nem várt,

kellemetlen, fájó,

sajogva lüktető és szemhéjat

sóhajtva visszazáró...

De lehet lelket, szemet finoman,

szépen simogató,

amikor az érintés oly tiszta,

mint a sziporkázó hó,

mint az érzés, mit az üde

hópelyhek csillanása,

csiklandozó váratlansága,

friss életvidámsága,

a szeretet nagysága

ajándékozhat varázsszőnyegként

lábad elé, ahogy elér az

új nap hajnala.

FB - szómegadásos játék.

4 szó: érint, finom, álom, ébredés

Lágyan hangzó

A csendnek is hangja van,
mely talán a szívverésed,
a gondolatnak szárnya nő,
ha lelkedet hozzám repíted.
A csend hangját felváltja egy
lágyan hangzó zongora,
szállingózó hópelyheknek
szempillám lesz otthona.

FB - szómegadásos játék.

4 szó: zongora, csend, szárnya, gondol

Csavargó kiskutya

Zöldellő fák között, virágos réteken
kószál a kiskutya, keresi az anyját,
lepke után rohan, kispatakba toccsan,
egy gyökérben felbukik, sütteti a hasát.

Elfáradt egy kissé, a felhőket nézi,
- Hogy keveredtem így el? - egyre ezt kérdezi.
Bokor tövében, boglya közelében
már nem olyan vidám ez az élet, érzi.

Rátört az este, mamáját nem leli,
- Mi lesz most velem, ha eljön az éjjel? -
Egyedül van, fél is, néha elszunnyad,
reszkető szívét nagy honvágy tölti el.

Álmában mamáját szirénképben látta, ki
megtalálta őt, hisz' kereste, kutatta.
Apró kiskutyája bánatosan aludt,
álmában lábaival az út porát koptatta.

- Egy szirén nem nyalogat ilyen otthonosan -
erre gondolt ő az ismerős illatban.
Mikor megérezte anyja testmelegét,
szívéről kő gördült, nagy biztonságban

hozzábújt, nem törődve éhségével sem,
lényeg, itt van, kit szeret legeslegjobban,
ezentúl vigyázni fog, nem kódorog el,
s együtt aludtak hű szívdobbanásban.

FB - szómegadásos játék.

8 szó: felhő, szirén, zöldellő, gyökér, boglya, fáradt, éjjel, bokor

Függvény

Előttem áll egy a réges-régi kép...
kívülről szemlélem saját életem.
Lerí arcomról a gyötrődés, a kétség, 
helyes-e a választott út vagy sem?
Inkább a magány választottja légy,
örökös társas rabságban? - kérdezem -,
Vagy engedj mégis a lázas reménynek,
az elvágyódás győzzön és lelkemben a fény?
Mi mindent kellett mérlegre tenni,
mennyi minden számított; s nemcsak én,
de attól minden függött,
én hogy lettem boldogabb vagy sem,
hogyan leszek úrrá ész-lélek döntésén.

FB - szómegadásos játék.

8 szó: kép, kétség, gyötrődés, vagy, láz, magány, remény, elvágyódás

Ingovány

Ez itt nem egy, kétes biztonságot
nyújtó csigaház mint látvány,
csak egyetlen nyugodt pillanatot
adó, remegő szivárvány...
Csodálod, ám hamarosan válladra
veszed kereszted és odébb állsz,
de vigyázz, a kereszt nem lesz könnyű,
szél nem hordja el, mint hamut,
cipeled terhed, de vele nem szállsz!
Vállad feltöri, s előtte akaratod
bármilyen lelkes és szilaj,
megtör, mint követ a csákány!
Nem annyi ez, mint az egekben
szálló, könnyed papírsárkány,
ami előtted áll, az kiszámíthatatlan
és sötét... maga az ingovány.

FB - szómegadásos játék.

8 szó: ingovány, kereszt, szilaj, remeg, szivárvány, hamu, papírsárkány, csiga