Nagyanyámnál sokszor tanyázott tyúkanyó
örök féltéssel szakajtó tojáson,
nekünk gyakori látvány volt, mikor
túlvoltunk már a huszonegyedik napon,
hogy apró csőrök reccsentik a tojáshéjakat,
jelezve: tojás voltam, immár kiscsibe,
kételyünk sem volt e csoda felől, hogy
a tyúkudvarban ez az élet rendje.
A gondoskodás mellett nekünk a szeretet
természetes volt, s a segítés kiváltság,
hányszor pakoltuk ki etetni-itatni a népet,
vágni a csalánt, reszelni főtt tojást...
Huncut vörös cicánk hamar hozzászokott,
a csibék nem okvetlen pajtások számára,
biztos, ami biztos, mindig résen voltunk,
nem lehetett épp feltétlen ok bizalomra.
Vigyáztunk arra is, hogy igyon mindegyik,
kézzel raktuk őket az itató köré,
s mikor már fáradtak az infralámpa alatt,
gyöngéden kapkodtuk össze a jónépet,
s raktuk az aggódó kotlósmama mellé.
FB - szómegadásos játék.
8 szó: huncut, vörös, csoda, szeretet, örök, féltés, kétely, kiscsibe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése