Felhőkarcoló

Fent, az egekben van az építmény csúcsa,
Egy napig lépcsőzhetnék, úgy sem érnék fel.
Lombokat látni szinte távcsővel lehet,
Hát még lent az utcán a járókelőket.
Ők, kik nem e betonrengetegben laknak,
Komoly csodálkozással néznek a felhőkig,
Azt is gondolhatják, kik kertes ház lakói,
Rettegve tudnának csak oly magasban élni.
Cirpelhet a tücsök, madárének zenghet,
Ott fentre nemigen jut el a természet.
Lentről csak a város tompa morajlása
Ólomnehézséggel érkezik fel oda. 

Ködlepte álom

Köd lepi el a látványt,
csalóka képzelet játéka-e,
vagy kezdődő szürkehályog
gomolygó, ezüstös leple
rontja maradandón látásom?
Talán mégis igaz lehet
a gyerekkori titkos álom!
A ködön túl egy pompás állat
engem vár, s majd lóháton
mindent bejárunk, semmi nem árthat,
senki nem szólhat, visszaadja
belém szorult ifjúságom,
hogy nem késő, nem maradtam le
semmiről, az egész világot láthatom,
lovamnak ezüstgyöngyös sörényébe
kapaszkodhatom, bárhová elrepít!
S ezúttal biztos lesz, hogy
valóság... nem csak álmodom.

Gyengédség -- pundurkák

A jó kapcsolatok

fontos pillére

néminemű

gyengédség.

**

A szívnek balzsama

egy másik lélek

gyengédsége.

Gyógyulás.

**

Ha én gyengéd vagyok

veled, tőled sem

durvaságra

számítok...

**

A gyengédséget ne

szégyelld, hisz' az nem

ugyanaz, mint

gyengeség.

Felszabadultság -- pundurkák

Kegyelem az igaz

felszabadultság.

Határtalan

jó érzés.

**

Szorongás nélküli

igaz szabadság,

gondtalanság,

életkedv.

**

Szorongunk, nem vagyunk

felszabadultak.

Nyomasztó a

közérzet.

Menekülés -- tankák

Feladataim
elől nem menekültem
soha, bármilyen
nyűgösnek is éreztem.
Megfelelési kényszer.

***

A menekülés
szörnyű rémálmaimban
gyakran utolért.
Életmentő szükséglet
lett akkor az ébredés.

***

Megszabadultam.
Zúdulnak mázsás kövek,
s nem is gondoltam,
ilyen jó érzés lesz, hogy
már nem kell menekülnöm.

Áldás a költészetre

Van, hogy már túlfeszít a tehetetlenség,
kevés vagy egyedül, s túl sok a mindenség,
úgy kiadnád, úgy elajándékoznád,
mi benned rekedt, úgy szórnád szanaszét!

Ha megajándékoz a csend önmagával,
hagyd tárva legbensőbb lélekkapud,
száguldhassanak a zengő gondolatok,
mély dallamok és új varázslatok...
Ha késztet valami, írd ki magadból,
más is gazdagodhat e pillanatoktól.

A véna - a költői - egy nagyszerű áldás,
néha csendes, de időnként kiáltás.
Kinek a költészet életének része,
akkor is gazdag, ha látszik szegénysége.

A szerelem metaforája

A szerelem súlytalan
magasság és mélység,
a szerelem fájdalom,
kínzó, mégis szépség.

A szerelem ajándék,
s ha birtokodban van,
gazdagabb a lelked,
hasonlíthatatlan.

Szerelem nélkül sokkal
fakóbb, mi körülvesz,
a szerelem feldob, s a
színekkel csodát tesz!

A szerelem előhozza
a jobbat és szebbet,
ég és föld különbség,
mi anélkül lehet.

Ha szerelem van, más a
világ, s az életed,
a gondok és bajok is
kisebbre törpülnek.

Megoldható, mi addig
gyászos volt és szürke,
energia, életkedv
lesz létednek tükre.

A szerelem áldás is,
Isten adománya,
őrizd, építsd, tartsd meg,
több leszel általa!