Szabadulás

Minden nehézség mellett
legnagyobb éden volt, mikor
végre lehullt a rablánc.
Emlékezetem még tisztán őrzi,
mikor ahogyan fütyültél,
oly módon ringott a tánc.

Az óra elérkezett, hogy
a hűség nem parancs függvénye,
létezhet alapból is.
Fátyolos felhő fodrozódik fönt,
vigye a rabságot, jöjj, szabadulás,
a hűséghez ennek köze nincs.

Ha egyszál magam vagyok,
s tőlem más nem függ, akkor
simább a kockáztatás.
De nem így volt, százszor nehezebb,
hisz' mást nem veszélyeztethetek,
szinte alig volt megoldás. 

(Megadott szavak: rablánc, fátyolos, hűség, óra, emlékezet, felhő)

Kerüljük el egymást

Először csak ütsz,
másodjára tán kést ragadsz,
ki tudja, mikor jön el
az a harmadik vagy
negyedik pillanat...

Talán megvárod, míg
felfénylik a telehold,
legyen feltűnő, hogy
már nem élő vagyok, csak holt...
vagy majd észleled,
hogy a szív rózsája
végleg összezárult,
bármit teszel, minden,
mi érték velünk volt,
az már semmi más, mint
egy igaz-sem-volt múlt.

Ne ródd fel, de nem bízom
veled semmilyen holnapban,
s nem várom meg, míg szájon csókol
valami hazug és bizonytalan.
Csak kerüljük ki egymást
óvatosan, halkan.

Rejtekhelyek - pundurkák

Birsalmafa vastag

ágai között

kisgyermekként

rejtőztem.

**

Rejtekhely a szobám,

szívem kőfalát

biztonságban

tudhatom.

**

Otthon biztonsága

elsimítja a

lelki béke

ráncait.

**

Kell egy biztos, védett

hely, hol megnyugszik,

békét talál

az ember.

Kerti pundurkák

Tarka virágok közt

a régi kertben...

legszebb emlék

énnekem.

**

Nagymamám a kertben

nefelejcset szed.

Tekintetét

őrzöm rég.

**

A szeretet kertje

- gyere, nincs messze! -

derű, béke,

biztonság.

**

Szeretetvirágok

nyíltak ott régen,

gyermekkorom

kertjében.

Goriot apó - pundurkák

Kihasználtak téged,

elszegényedtél.

Elkerült a

szeretet.

**

Mindent feláldozott

Goriot, mégis

hálátlanság

jutalma.

**

Szegény, lepusztult lett

Goriot apó.

Nincs szeretet,

irgalom.

**

Hasztalan áldozta

nekik mindenét,

gondoskodást

nem kapott.

Falánkság lebukással

Nyalánkságot nyammogtam
otthon egymagamban,
citromfagyimat nyugodtan
nyögdelve nyaldostam.

Illett mindezt tenni nagy titokban,
mivel az egészet magamnak akartam.
Így aztán nyilván nyakló nélkül faltam,
hideg, nyomós nyomást éreztem gyomromban.

Már azt hittem, kész, s őrizem a titkot,
mikor az ajtó nyikorogva nyílott...

Nyekergő álom

Aznap éjjel, mikor ajtóm
nyikorogva nyílott,
rossz álmom volt éppenséggel,
nyomasztóan nyúzott.

Nyakam nyíltan fojtogatták,
jajgatni sem tudtam,
leginkább csak nyögve nyeltem,
s az ajtóra gondoltam:

nem lesz időm olajozni,
így nyersen nyúlok ki,
s végem után is az ajtóm
így fog nyikorogni.