Először csak ütsz,
másodjára tán kést ragadsz,
ki tudja, mikor jön el
az a harmadik vagy
negyedik pillanat...
Talán megvárod, míg
felfénylik a telehold,
legyen feltűnő, hogy
már nem élő vagyok, csak holt...
vagy majd észleled,
hogy a szív rózsája
végleg összezárult,
bármit teszel, minden,
mi érték velünk volt,
az már semmi más, mint
egy igaz-sem-volt múlt.
Ne ródd fel, de nem bízom
veled semmilyen holnapban,
s nem várom meg, míg szájon csókol
valami hazug és bizonytalan.
Csak kerüljük ki egymást
óvatosan, halkan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése