Égre rajzolják felhők az arcod,
langyos februári szél keringve
ismerős illatokat hordoz,
s mintha itt lennél, hallom a hangod.
Te már nem maradsz távol tőlem.
Amit látok, azt a te szemed nézi,
messze vagy, mégis itt mellettem,
örök parázsként élsz a lelkemben.
