Nagyapám órákat szerelt,
ezt mi imádtuk, unokák,
mert egy fióknyi cucc hevert,
s jobban vonzott, mint a babák,
hogy mik is, nem mi voltunk, akik tudták.
Különböző fogaskerekek
adták nekünk a kihívást,
forgattuk, remekül pörögtek,
versenyre hívtuk ki egymást...
Nagyapám türelme érdemel méltatást.
Jaj, az idő elfolyik ujjaim között,
már nem úgy forognak a fogaskerekek,
érezni, valami csak úgy "ki- vagy beköltözött",
a felfogás nem oly tiszta, gyors és remek,
hosszú koncentráláskor elillan a lényeg.
Olvasás, rejtvényfejtés, agytornák
némi olaj a kerekekre ott fenn,
de bizony, érezni korunk haladtát,
már sokkal gyakrabban vagyunk odalenn...
ám beszélek inkább csak saját nevemben.
