Nyomás alatt lenni vegyes érzés.
Egyrészt frusztrál, hiszen ez maga
a megfeleléskényszer, mely az embert csupán
elsősorban mások miatt hajtja.
De bizonyos nyomások másfajták,
az embert például inspirálják,
hogy „igenis, én is megmutatom,
mert én is tudom és megcsinálom!”
Vagy van az a fajta nyomás, mi
rád telepszik, mert környezeted
szipolyoz, mentálisan maga alá temet,
jó hatást rád egyáltalán nem tehet.
Van, aki így nő fel. Szülei,
nevelői így sikeredtek.
S ő is úgy sikeredett,
amilyen emiatt lett.
Nyomás alatt maximum a pálma nő.
A gyerek nem, legalábbis nem úgy, ahogy kéne.
Túlzott elvárások, korlátozások…
s a szülő nem veszi észre…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése