Saját lakásomban elmacskásodásom
nem mindenki nézte egyformán.
Pedig már a gyerekek felnőttek,
s gyerekkoromban többnyire volt macskám…
Évről évre nőtt bennem a macska utáni vágy,
hosszan kerestem, míg megtaláltam Haramiát.
Nem volt ölbemacska, simizni nem hagyta
istennek sem magát, csak mikor ő akarta.
Társat hoztam mellé, egy maine coont, Honestyt,
álmaim ragaszkodó, szelíd okossága;
ellentétek, mint ég és föld vagy mint tűz és víz,
úgy különbözött egymástól a két macska.
Kedves pillanatainkat folyóirat őrzi,
tizenöt év mindegyikkel, mi nekünk adatott,
róluk írt verseim megjelentek itt-ott,
és soha nem bántam meg semmit, mi velük volt.
Remélem, ők is úgy élték meg ez időt,
hogy szerető, szép cicaéletük volt.
Remélem azt is, hogy a szivárványhídon túl
megtalálták egymást, s rájuk néz a Hold.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése