Hogy is tudhatnád az érzést elképzelni,
Azt, hogy milyen mélyen, hajópadlón érzi
Jómagát a fulladozó nincstelen...
Ó, fogalmad sem lehet arról, hiszen
Te mindenben dúskálsz, semmire nincs gondod,
Ötleted sincs, az észt is vaktában osztod.
Rettentő messze vagy ama más világtól,
Önvád nem gyötör senki más gondjától.
Te, ha lehet, legalább ne ítélkezz róla,
Toleráld őt, ha már nem segíthetsz rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése