2014. március 8., szombat

Nőnapi meglepetés


Minden olyan volt, mint bármelyik más nap,
de nőnap volt éppen,
s bár én simán akár elfelejthettem,
de te olyan szépen,
fénylő gyöngyökként apránként átnyújtva
ajándékképpen:
jött az sms, a netes képeslap,
s a köszöntéseken
már csak sóhajtozni tudtam, oly szegény
vagyok és lám, mégsem...

Nem gondoltam, hogy még tudod fokozni
megilletődésem,
aztán csengetés lett, s postás nyújtotta
át meglepetésem,
Messziről, időre - ezt is csak te tudod,
te, az én kedvesem.
Néha megtörténik, mikor túlcsordul
a lélek, s a szemem
vak lesz egy időre, hogy felfoghassam,
mi oly hihetetlen:
mindez ténylegesen,
tévedésmentesen
és természetesen
biztos-e, lehet-e,
járhat-e nekem?