Enyészet

Régi kapu, nyikorgó,
kulcs, nehezen forduló.
Kihalt minden, enyésző,
néma marad a csengő...

Kaktusz, örök életű,
repedező cserepű,
színesedő vadszőlő,
omladozó háztető.

Lebontás a megoldás?
Szívfájdító elmúlás,
örökké csak emlék él,
sárguló őszi levél...

Szél pörgeti az avart,
lélekmélyet megkavart,
fájó múltunk megszépül,
bánatra ködfátyol ül.





FB - szómegadásos játék.

6 szó: örökké, megoldás, kapu, kaktusz, cserép, csengő

Hőséguralom

Azért kitart, amíg csak lehet,
nem hagyja, hogy bármi közbeszóljon,
utolsó hetekben önmagát duplázva
akár szeptember végéig harsogjon...
arany napsütéssel, tűző forrósággal,
folyékony aszfalthoz méltó vadsággal.

Semmi nem tudja erejét megtörni,
kemencében magától porrá ég a vekni...
Ontja a pluszokat, utolsókig küzd,
túlzott jó idő jár a hőségimádókra,
kitolja az őszt, áldozatokat hagy,
mielőtt álmos-unottan, lassan elballagna.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: unott, törni, dupla, végéig, bármi, szó

Foszló remény

Míg még létezik a zöld,

addig él a Föld, és élhető világ,

míg friss hajtást hoz az ág,

míg a kölcsönkapott remény

naponta félig a szívbe vág.

Mert ezer dolog, mi pusztítja,

mi édes, szép és szívmelengető,

s a remény lassan elemészti magát,

a zöld is szürkévé, színtelenné válik,

mint padláson porosodó, foszló,

százéves kabát.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: kölcsön, félig, édes, létezik, zöld, világ

A hegy túsza

Ősi várrom áll büszke hegynél,

parkoló nyoma sincs arra,

pedig csodás a táj, közel a tónál

féltve őrzi néhány fűzfa.

Óriás köveit néha elhordják,

zordon vihar tépi, zúzza,

egyre kevesebb marad belőle,

a hegynek ő lett túsza.

Porlad, mint csont, melyet ősrégen

homokba ásott a kutya...

vagy mint fél évszázada írt levélbe

elrejtett, préselt rózsa...

FB - szómegadásos játék.

6 szó: levél, rózsa, fűzfa, parkoló, homok, csont

Rejtőző harmónia

Kopott lépcső vezet

a rejtőző harmóniához,

őt keresem...

Sűrű lábnyomok vájtak

a köveken sima mélyedéseket...

felébresztem

a kócos, zsibbadt türelmet,

gyermeki békére lenne

nagy szükségem.

Nehéz az út, elfogy az erő,

mára szakállas vén lett

a rám tapadt szolgálat,

szép reményem,

hogy majd egyszer felérek...

s fent, igen, biztosan

egyszer megérem,

hogy mások mellett magamat is

teljesen elengedhetem,

végre engem is

elengedhetnének, hadd

lennék végre

semmi sem.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: fent, lépcső, vezet, harmónia, szakáll, kócos

Kócos türelem

Az én türelmem folytonosan kócos,
fésülésre szorul állandóan,
lelkem szétszakadt, javításra szorul,
gondolkodni még tudok homályosan.

Legnagyobb kincsem, ha visszakapom
egy kis időre normál önmagam,
kiszabadulhatok négy falam közül,
a természet összes megnyilvánulása
akkor úgy hiszem, mind nekem örül.

Minden fa, minden virág és madár
az összes erdő, sugárzó rét,
felhők az égen, eső és napsütés
jelentik nekem a lét örömét.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: kócos, türelem, szakadt, homályos, kincs, rét

Virágos réten

Magányosan merengek a várrom árnyékában,

szellő hűsít, a vállamra szakadt csendet

cirpelés, zümmögés kíséri,

színek, fények, illatok hamar messzire sodornak...

pazar szitakötők táncát látom, s azt érzem:

itt órákig tudnék létezni.

Híres repülők ők, apró, színes kis helikopterek,

s mellettük hímes, különleges pillecsodák

százai repkednek vidáman...

Jutalom ez nekem. Virágkoszorú, vadvirágcsokor.

Nem is tudom, ilyen varázsos mesevilágot

utoljára mikor láttam.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: híres, repülő, magányos, szellő, hamar, csend

Felfordulás

Már messze jár a szekér

andalító, zavaros álmokkal,

a tervek másról szóltak,

nem voltak tele különös vágyakkal.

Ez nem az az idény, amikor

az utakon szekerek döcögnek,

mert az nyugalomról szólt...

Most pedig pánik, stressz és sokk,

kilátástalanság, miről szól az ének.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: andalító, terv, zavaros, idény, szekér, különös

Fáradt napok

Hosszú nap ez, soha nem lesz vége,
fáradt szemhéjak tüskéket rejtenek,
pedig csak ugyanolyan, mint legtöbbször,
nincs ehhez köze fontos jegyzőkönyvnek.

A sors néha nagy vadász, megkerülhetetlen,
ha messze szöknél is, nem lennél rá képes 
faképnél hagyni, mit rád mért életed,
lelki nyugalmad többé nem lenne fényes.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: hosszú, fáradt, ugyanolyan, jegyzőkönyv, vadász, képes

Sokkhatások

Pár napig néma maradtam, mikor sokk ért,
az érzés ismerős, vajon miért ilyen gyakran...
mintha körhintán ülnék, gyomrom a torkomban,
csak a rosszullét tör rám hullámokban.

Hang benn szakad, mint hegedű elpattant húrja,
csak fejben zakatolnak rozsdás fogaskerekek,
csendben marad a gond, míg nem szólok, tán nincs is,
általában messze járnak tőlem a sikerek.

Az akvárium látványa jótékony hatású,
piros, fényes aranyhal néz szembe velem,
s a némaságban legbelül egy dallam alakul,
talpra állni késztet: élnem kell életem.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: akvárium, aranyhal, dal, hullám, piros, fényes

A levélről

Annyi indok fűződhet egy levél születéséhez...
egy lejtett tangóról sem tudható soha, mihez
és mi mindent rejt, mit takarnak a mozdulatok,
közönyt, békét, harmóniát rejtenek-e, vagy haragot...

Talán egy óvatos, tapogatózó, suta vallomás,
talán vad félreértések miatti magyarázkodás,
lehet barátság, szerelem, lehet megszokás,
esetleg panasz, lélek kiöntése, zokszó, sóhajtozás...

Talán csupán gyakorta váltott, időszerű beszámoló,
mely szülőnek, gyereknek, ismerősnek szóló.
Lehet ármány és koholmány, ártatlant félrevezető,
de lehet menedék is, mert írásban könnyebben érthető,

amit leír az ember, bár lehet, azt sosem küldi el,
bent a lelkében sajoghat a múlt, ezért írni kell,
kitárni érzést, gondolatot, lelki morfondírozást,
ez már könnyebbség... ha fiókban marad is, megéri az írást.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: ármány, bent, menedék, tangó, levél, sóhaj

Virágos rét és fenyves

Nyári hőségben, amatőr turistaként

tűző napon sétáltunk, keresve a jelzést,

melyet elrejtett a tündöklő, ezerszínű,

vadvirágos rét.

Ám ez nem volt haszontalan időtöltés!

Mintha gyönyörű, tiszta, lágy kontrasztokkal

együtt is élethű, finomított háttérkép

vett volna körül, még a hőség sem zavarhatott,

annyira mesebeli volt e zümmögő rét,

tele a természet utánozhatatlan aromájával...

a millióféle ragyogó vadvirággal...

Amerre néztem, tarka pillangók ezrei

uralták e mezőt, néha a legtermészetesebb

bizalommal szálltak karomra, vállamra...

Elidőztünk kicsit... ilyen pillanatokban

az idő semmit nem számít, csupán a csoda.

A mesés rét túloldalán már láttuk,

hová vezet eme szépségekkel tele utunk.

Lélegzetünk elállt, ahogy a forró, színes,

aranyfényű világ után fogadott a hűvös fenyves...

Az erdő tekintélyes, óriás fáival, méltóságteljes

hangulatával, másféle csendjével minket is

elbűvölt, lenyűgözött, átvarázsolt,

sebezhetőségünk, kicsinységünk tudatosult.

Csendes áhítattal vegyes ámulattal lépdeltünk

a vastag tűlevél-avaron, suttogva beszéltünk,

s aztán óvatosan kipróbáltam, milyen érzés

mezítláb lépdelni itt, a hűvösen selymes,

néha enyhén szúrós talajon.

Lelkemben túláradtak az érzések: hihetetlen,

milyen szerencsésen gazdag lehetek, ha ennyire

részem lehet a természet, a végtelen...

FB - szómegadásos játék.

6 szó: erdő, fenyves, szúrós, kicsi, élethű, tiszta

Gyerekkori lidérc

Ezer éve volt nagyjából, növendékhangverseny.

Ha szerepelni kell, elsüllyednék szívesen,

de ennyi nem elég,

az elején még

váratlanul kezembe nyomtak egy listát:

én leszek a konferanszié... mese nincs, nincs más...

Jézusmária,

némely név kiejtése is gond... ez még csak hagyján...

fel is kellett lépni, a tanárnő kísért zongorán...

Röhej, ha valaki

jómagát bejelenti...

A színpadra víg kedély helyett reszketve vonszolódtam,

fényes lakkcipőmben csoda, hogy hasra nem vágódtam.

Jézusmária!

Számomra akkor a pódium kínpadot jelentett,

érteni sem értem, hogyan is állhattam mégis helyt.

Mosoly és mellé talán taps,

sokkosan mellékes, amit kapsz.

Már akkoriban is csupán megfeleléskényszer kínzott,

nem szereplésvágy; csak éljem túl e műsort...

Jézusmária...

Akkoriban tettem, amit mondtak; hogy én mit akartam,

senkit nem érdekelt, szóba se jött, hogy talán ne csináljam.

Nem volt jó élmény,

keserű sütemény...

Még az emlék is borzasztó! Mi szép nekem a zenében,

az nem a szereplés, ez biztos egészen...

A konferálás meg hab a tortán, bizton hiszem,

közöm hozzá nem több, mint tűzként járni vízen.

Jézusmária...

Nemet mondani később már jobban ment, de megmaradt

az ismerős érzés: a kötelesség, küzdelem, megfelelés,

s egyértelműen a cél: a túlélés.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: zongora, fényes, lakkcipő, ismerős, jobban, szép

Mamámnak

Tudod, mit jelent ennyi sok év után,
ennyi idő után, míg már itt nem voltál
egy száz éve látott sorozat zenéje,
egy létező emberi múlt régvolt emléke,
egy poros telefon az ujjlenyomataiddal,
egy ősz hajszál a fésűn, a tenyerektől koszos fal,
a mese emléke, melyben az orsó kútba esik,
s a lány, ki gondolatban mindig én voltam,
ki képes és oly bátran utána ugrik...
Mi mindent varázsol elém az újhagyma illata,
amikor nem telt... és zsíroskenyér volt a vacsora?

Sorolhatnám, mi mindent idéz elő számomra
ez a légkör, ez a poros, régi falióra...
Ám félek. Mindig félek attól, mit már el nem érek.
Bár lassan utolérlek, de hozzád mégsem férek.
Ha eljön az én időm, ismerj majd meg, kérlek.
Egyszerűen... Valakihez kell, hogy visszatérjek.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: sorozat, létező, emberi, telefon, hagyma, orsó

Technika ördöge

Kissé hányaveti voltam,

míg betűket egymásra hangoltam,

önálló életre kelt a masina,

s ez nem is csoda,

oly sebesen ügyködtem e strófán,

mint harkály a diófán.

Eltűnt az oldal is, lázasan

kerestem szavakat mégis.

Nem hinném, hogy gondolkodnom

kellene bármilyen trófeán,

óránként eltérő az embernél

az ihlet, várni nem vár rám.

Különben is, glóriák nem teremnek

csak úgy semmilyen fán...

Ám vérfagyasztó tud lenni,

ha megszületik egy alkotmány,

s léggé válik minden,

mire odanézek, mire folytatnám.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: sebes, eltérő, hányaveti, oldal, eltűnt, trófea

Világunk

Ahogy a nyíló virág nem maradhat miénk,
fénylő csillagot is csupán választhatunk,
gyönyörködhetünk majd' minden éjjel akár,
ám csak szívünk őrizheti eszmei birtokunk...

Bár mindenki érezné s védené a világot,
azt a sok értéket, kincset, mely körbevesz,
természetes lenne, s tán kevesebb a hiba,
hogy valaki - mindenki - tenni kész... és tesz.
Talán elkerülhető lenne a katasztrófa.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: hiba, őrző, minden, valaki, nyíló, fénylő

Illatokat őrző

Friss vízzel telt kancsó,

rózsa, finom illatokat őrző,

egy hangulatlámpa,

meleg fényekkel körültekintő...

Ez maradt emlékeimben

a régi kis szobából,

akárha álmodtam volna

sok-sok év távolából.

Régvolt szavainkat

elnyelték a falak,

talán leporolhatnám

a régmúlt mosolyokat.

Voltak könnycseppek is,

melyek rég felszáradtak,

régi filmként pereg a

sok megélt pillanat.

A lámpában még most is

működik az izzó,

víz helyett most port őriz

réges-rég a kancsó.

A rózsa illatát tán

képzeletben érzem,

ettől hihető a múlt most,

az illat tisztára mos

ezer elmúlt évet, s az

élet akár folytatólagos 

lehetne innentől,

csak letörölném a port

az elhervadt időről...

hoznék friss vízbe friss rózsát,

tiszta levegőt, vidámságot...

kapcsolnám a hangulatlámpát...

idézném a hangulatot.

Ám nem vagy itt és nekem is

mennem kell.

Meg kell emésztenünk, hogy az

életünk így telt el.

Már nem kezdenék másba,

ahhoz túl fáradt vagyok.

És mi már nem lennénk úgysem

többé ugyanazok.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: lámpa, őrző, finom, kancsó, illat, rózsa

Vihar súlya

Zárt, biztos helyről

letaglózóan festői látvány

egy vihart végignézni...

Ijesztően elakad a lélegzet,

ahogy a ketrecben forgó szörnyeteg

árnyéka fölzabál mindent,

innen sehova, senki, semmit nem ment,

súlya van minden másodpercnek...

és örök hála a menedéknek.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: vihar, árnyék, ketrec, szörnyeteg, forgó, festői

Késik az aranyhal

Komor felhő bánatot szitál,

nem száll tova, hív magával.

Pár fényévet még odébb járkál,

úszni tanul

a szerencsét hozó aranyhal.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: fényév, járkáló, bánat, szerencse, tova, aranyhal

Szeder-emlék

Egyszer régen egy évfolyamba jártunk,
jó társak, barátok voltunk sülve-főve.
A kéklő égnek is csak úgy örültünk,
a játszi felhőket mindig együtt nézve.

Emlékszel? Szederrel tömtem meg zsebeim,
meg akartam veled szívemből osztani,
futottam feléd, ám hatalmasat estem,
a szétment szeder miatt kezdtünk búslakodni...

Réges-rég felnőttünk, innen messze mentél,
talán az utcán járva meg sem ismernél.
De azóta is, ha szederrel van dolgom,
te jutsz az eszembe, hátha mégis ennél...

FB - szómegadásos játék.

6 szó: egyszer, kéklő, folyam, társ, bús, szeder

Zöldarany

Korán van még, rózsaszín a pirkadat,
zöldarany a leveleken a kelő nap.
Fotelben ért az ébredés, pedig fárasztó,
hosszasabban kényelmetlen és fájó...
Kezemet bámulva felfogom, az élet még
velem van. Bujdosik, tétovázik néha,
mintha már nyugodna és menni akarna...

De míg virradunk, kelni kell a nappal,
ha kötelesség hív és gondoskodni kell.
Sokkol kissé s nem tölt el nyugalommal,
ha már nem bírom... ezt ki fogadja el?
Csak annyit tehetek, amennyit bírok,
s ha már nem megy... ezzel hogyan számolok el?

FB - szómegadásos játék.

6 szó: kéz, élet, bujdosó, korán, zöld, fotel

A kivetett

Palástját, koronáját rég elhordta a szél,
gőgös egóját maga vetette messzire,
azt sem csodálja, ha csillámpor helyett
eső veri, s mi rá száll, az por és tollpihe.

Képzelet szülte fényes álomöltözékét,
a glóriát felrakta érdem, indok nélkül,
későn hitte el, hogy nem több másoknál,
sóhajtozva, céltalan most árokparton ül.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: korona, palást, sóhaj, árok, csillámpor, tollpihe

Égszínkék lepkék

A sarkon túl, ahol a csöndes,
lehajló faágak alatt
a vén, korhadt padnál elbújik
a legtöbb bántó gondolat,
az ember kissé habozik, majd
fáradtan fellélegzik: most egy
csöppet magára maradhat.

Emlékek, gondolatok, feladatok,
tennivalók jönnek-mennek,
lassan lemegy a nap... csak sokára
veszi észre a kora esti árnyban,
- hisz' forognak a fogaskerekek -
hogy szeme előtt nyíló vadvirágok körül
égszínkék lepkék repkednek...

FB - szómegadásos játék.

7 szó: gondolat, habozik, csöndes, égszínkék, elbújik, kora esti

Szárnysimítás

Hajnal érkezte csente titkon fülembe
egy törékeny, éteri angyal kívánságát:
legyek mécses, ha villám nem lehetek.
Nemcsak vigaszt nyújtott, bátorítást.

Álmomban járt ő, szárnyával simított,
cseppenként jött szívemre az áldás,
lelkes hatással volt rám éberen is,
aznap már nem érhetett rosszindulat, bántás.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: angyal, törékeny, villám, csepp, hajnal, kívánság

Naplemente-élmény

A horizont környéke ámulatba ejt,
csak nézem a forró nyári nap végén
- néha vak szél borzolta azt tűrhetővé -,
most a lélegzet is eláll, a látvány
oly pompás és fotogén...

Ahogy az aranyló napkorong kúszik
egyre lejjebb és lilává varázsolja
a felhőcsíkokat, a kék minden árnyalata
a sárgát, narancsot ostromolja,
ha nem látnám, nem hinném...

az egyszeri ember csak ámul szájtátva,
és egyszerre az összes szerzett napi tövis
homályba is merül, s már nem fáj annyira,
az élmény oly színes, élénk, friss;
ez csodás, azt feledném...

FB - szómegadásos játék.

6 szó: lélegzet, ostrom, vak, szél, tövis, horizont

Tomboló hőség

Szép nyári nap vagy inkább
párás, embertelen hőség,
monoton zajongás a kopott,
gőzölgő aszfalton,
leszáll a nap és erőtlenül
hull alá a szürkeség,
van, kinek ez a várva várt.
Én csupán túlélésre játszom.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: szürkeség, kopott, monoton, zajong, párás, erőtlen

Nem azt kapja

Miért, hogy ki selymet, drágakövet,

bársonyt, gyöngyöt talál, nem fogja fel,

az mekkora jutalom?

Miért, ha jó szíve-lelke, mégis elsők

között megy híd alá, s ott kell ébrednie

hűvös hajnalon?

Miért, ha ártó, rossz szándékokkal telt,

bánt, aláz és sért, mégis megkapja

a toronyórát láncon?

Milyen karma predesztinálja, hogy

ember, ki nem árt, sőt segít a világban,

nem érheti oltalom?

Hogy feltétlen így lenne minden esetben?

Nem, nincs általánosítás, nem jogos, azt

nyilván nem mondhatom,

de hogy "mindenki azt kapja, amit érdemel",

ez úgy hamis, ahogy van; az élet másképp

adja elő, rég látom.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: híd, karma, világ, első, oltalom, gyöngy

Kikapcsoló

Ez a korai nyár igen forró,

időnként már alig bírható...

Becsülnöm kell a szabadság ritka

perceit... ez utazás csak apró

kiruccanás csupán, és felrázó;

most én vagyok én, felelősségem

szándékkal elengedtem, elűztem...

Kirándulás, fotózás, s mindehhez

egy jó társ, a fiam most jelenem,

összes kincsem...

Kiengedett fáradt gőzzel,

kiürített aggyal ülök és csak nézem,

ahogy a délibáb távol, előttünk vándorol,

s mindig utolérhetetlen...

FB - szómegadásos játék.

6 szó: utazás, vándorol, délibáb, forró, korai, nyár

Idő vasfoga

Ha a múltra visszagondolok, a sok tévedés
és hiba soha nem holmi léhaságon múlt.
A tűz sem szűnik meg hirtelen csak azért,
mert már nem akarjuk - hiszen már lángra gyúlt.

Döntések és tervek mind komolyan szóltak, csak
később árnyalt be éveket sok kisebb-nagyobb folt.
Ahogy a patak sodró vize ős köveket koptat,
féltve óvott terveknek lassan nyoma sem volt.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: léha, múlt, gondol, patak, óv, árny