2016. december 15., csütörtök

Ember és végzet


A hold fénye rejtelmesen simít át
nehéz szorongástól terhelt arcokon,
sejtelmes az éj, itt-ott sziporkázva
csillannak kis pontok az égbolton.

Sajnos, valóban nincs túl sok remény,
kockáztatni kell, mint tél végén a rügyek,
ők előmerészkednek az első tavaszi fényre,
zsengeségük előtt állnak a lehetőségek...

Bíznak, s várnak a nagy-nagy esélyre...
lehet belőlük napok alatt bimbózó csoda,
de jöhet egy fagy, s akkor "így jártunk",
szól majd a halni készülő hajtás kicsiny szirma.

Az idő, a cél s a vég nem szavatolható.
Bármi lehetséges, előre semmi nem tudható.
Egyetlen dolog elég, mi végképp keresztbe tehet,
a sors, a végzet nem igazán kiszámítható.

















FB - szómegadásos játék.
8 szó: zsenge, simít, remény, csillan, hold, rejtelmes, arc, szorongás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése