Visszanézve

Elsuhanó évek
nem mindig fényes
szele csapong
fejed felett,
vissza-visszanézve
tán egyik-másik
tékozlottnak
tűnhet, lehet...
Az egészhez mérve
oly parány idő,
mely igazgyöngyként
születhet meg,
mégis csupán csak e
néhány igazgyöngy
őrzi tisztán,
mi érték lehet.

Harsona nélkül

Nincs nagydob és trombitaszó,
sem harsona, sem vörös szőnyeg,
sem tapsvihar, sem gratuláció,
nincs buli, sem színes konfetti,
mert nem másoknak szól az ünnep,
így a lényegről nem is tudhat senki,
mert
csak számunkra világít gyertyaként
e nap, s az igazság -- melyet nem
akadályoz s gátol bármilyen távolság --,
az, hogy az életem veled egy
tenyerünkbe rejtőzött,
predesztinált örökkévalóság.

Nőnapi meglepetés

Minden olyan volt, mint bármelyik más nap,

de nőnap volt éppen,

s bár én simán akár elfelejthettem,

de te olyan szépen,

fénylő gyöngyökként apránként átnyújtva

ajándékképpen:

jött az sms, a netes képeslap,

s a köszöntéseken

már csak sóhajtozni tudtam, oly szegény

vagyok és lám, mégsem...

Nem gondoltam, hogy még tudod fokozni

megilletődésem,

aztán csengetés lett, s postás nyújtotta

át meglepetésem,

Messziről, időre - ezt is csak te tudod,

te, az én kedvesem.

Néha megtörténik, mikor túlcsordul

a lélek, s a szemem

vak lesz egy időre, hogy felfoghassam,

mi oly hihetetlen:

mindez ténylegesen,

tévedésmentesen

és természetesen

biztos-e, lehet-e,

járhat-e nekem?

Égre rajzolják

Égre rajzolják felhők az arcod,
langyos februári szél keringve
ismerős illatokat hordoz,
s mintha itt lennél, hallom a hangod.

Te már nem maradsz távol tőlem.
Amit látok, azt a te szemed nézi,
messze vagy, mégis itt mellettem,
örök parázsként élsz a lelkemben.