Haramia és Honesty - 19. rész

Vetélkedések

Úgy tudtam, hogy ha egy macskánál több van egy helyen, el kell dőlniük köztük annak a dolognak, hogy ki is a főnök. Hát erre magam is kíváncsi voltam, mert személyes tapasztalatom nem igazán volt ebben. Bár gyerekkoromban néha 4-5 macska is volt a háznál, és ha volt is ilyen főnökség, nem vettem észre, vagy akkoriban nem figyeltem hasonlókra. Az ember élete végéig tapasztalhat új dolgokat, vagy nyernek értelmet olyan események, melyeknek  korábban nem volt jelentősége számára.
Igyekeztem ebből a szempontból vizsgálgatni őket és személyes reakcióikat egymás felé. Az az igazság, hogy nem lettem sokkal okosabb.
Az biztos, hogy etetéskor egyértelműen Honesty volt a dominánsabb kezdetekkor és a mai napig is, de ennek a látszatnak az az oka, hogy Haramia számára egyáltalán nem lényeges az evés. Ő még soha fel nem ébresztett kajálási szüksége miatt, míg Honesty, ha nem is eszik rengeteget, Haramiához képest mégis ég és föld az igénye, főleg az azonnali és gyors tálalás szempontjából. Az, hogy jelzi az éhségét, nem is gond, mert különben meg az ember néha úgy el van havazva, hogy elfelejtene enni adni nekik. Ha Haramián múlna, minden bizonnyal megtörténne ilyen, mint ahogy Honesty előtt meg is történt...
Szóval az, hogy Honesty felver hajnalban a kaja miatt, és ha délután hazamegyek, rögvest éhenhalási bemutató van, vagy ha itthon vagyok, már fél 4-kor elkezdi a vacsorát követelni; ezek Haramiát abszolút nem zavarják: alszik tovább. Ebből a szempontból nem lehet megállapítani a főnökséget, még akkor sem, ha ritkán előfordul az, hogy egyszerre esznek külön tálakból és Honesty meggondolja magát: Haramiát kitúrja annak sajátja elől, hogy ott folytassa. Haramián ilyenkor szinte látszik, hogy vállat von: jobb a békesség, és elsétál. Ő úgy dönt: ráér az, és majd visszamegy, ha a pajti befejezte. Ő egészen biztosan nem túrja ki Honestyt a tálja elől kaja miatt.
A mellettem való alvásból is próbáltam leszűrni a dolgot. Általában Haramia az, aki hamarabb mellém fekszik, és kb. 5-10 perc járkálás van rajtam és körülöttem, nagy dorombolásokkal kísérve. Ha ilyenkor Honesty jön, úgy lép fel az ágyra, hogy Haramiát kikerüli, és a fejemnél helyet foglal. Nem jelent semmit, csak el akarja kerülni az ütközést, mert ha ilyenkor Haramián keresztül kéne eljutnia a helyre, akkor fújkálás van és pofonok.
Az ajtónál együtt fogadnak, nem verik ki egymást a helyükről.
Ha fürdök, és nem csukom be kilincsre az ajtót, ennek következtében bejönnek a fürdőszobába, a főhadiszállásuk a mosógép teteje. Ha itt először Haramia telepedett le, akkor Honesty gátlás nélkül utánaugrik, minek következtében Haramia előbb csak gyanakodik, majd távozik leginkább a mosdóra vagy a kád szélére, de csak azért, mert Honesty elkezdi, mondjuk, szagolgatni. Ha először Honesty terült szét a mosógépen, Haramia eleve nem ugrik utána, hanem eleve a kád szélét vagy a mosdót tiszteli meg.
Almozásnál általában úgy alakultak a dolgok, hogy Haramia a kis almosba, Honesty a nagy fedettbe jár. Ez jól is van így, teljesen logikus. Időnként megtörténik fordítva is, ebből az a többszöri és a sokkal jobb, mikor Haramia megy a fedettbe. Olyankor Honesty felélénkül, s felajzottan várja Haramiát kiugrani, hogy utánarohanjon és ráugorjon. De ez csak játék szerintem, nem annak a jele, hogy Honesty szerint Haramiának tilos a nagy almos. Haramia ezt előre tudja, és úgy szokott kilőni a nagy almosból, mint puskából a golyó. Ha félne tőle, eleve nem menne a nagy almosba.
Ha én eszem a konyhaasztalnál, általában méltó díszkíséretet kapok. Ez itt A macska újság, úgyhogy le merem írni „magunk között”, hogy az asztalon a tányérom túlsó oldalán egyenrangúan ül velem szemben a két macska. Nem zavarja őket a másik, nem akarják egymást letúrni. Úgy nézünk ki, mint a Lánchíd a két kőoroszlánnal. Mivel tudom, hogy Honesty immunis a főtt kajára, Haramia azonban imád főtt dolgokat, elsősorban szárnyasféléket bármilyen formában, így egy-egy darabot odatolok elé. Na, erre Honestyre is rájön a féltékenység: mi az, hogy Haramia kap? És odatolja buckó fejét Haramia falatjába. Haramia viszont nem megy arrébb, farkasszemet néznek egymással. Szóval a békesség kedvéért úgy szoktam megoldani a dolgot, hogy előbb Honesty kap egy darabot látványosan maga elé, amit úgysem eszik meg; utána viszont Haramiának tologatom a darabkákat, amiket ő örömmel el is fogyaszt. Honesty néz maga elé, mit lehet ezen szeretni, majd megunja, és elterül a konyhaasztal másik végén. Ennek örömére Haramia megeszi a Honesty falatját is. Jó kis családi gasztronómiai szórakozás ez számunkra, de én ezekből nem vettem észre különösebben, hogy ki a főnök. Leginkább úgy érzem, egyenrangú társak, más-más természettel. (Folyt. köv.)