Bevallom, ily korán még megfeledkeztem
e hónap megszokottan ünnepelt idusáról,
ám eszembe juttattad időben,
hogy én is megemlékezhessem
a 122. hófordulónkról.
Annyi mindenért kell hálát adnom,
annyi mindent illőn megköszönnöm,
hisz' Te vagy, ki valóra váltod minden álmom,
s gondoskodsz, legyen minek örülnöm.
Köszönöm fentre, hogy egymástól messze
a másikról mégiscsak értesülhettünk,
s hogy nem vesztünk el ködben, szürkeségben,
s azt, hogy mindig, mindent ünnepelhetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése