Képzeletem néha mesékbe visz.
Hamupipőke voltam leánykoromban,
sírtam sokat elhanyagoltan,
szeretetlen és sokat bántott voltam...
A tündér varázsolt nekem is
tökből hintót és egerekből lovakat,
hogy eljussak a bálba; galambok
válogatták ocsútól a magvakat,
segítve nekem a hamuban, hova
mostoháim zavartak állandóan...
Féltem, majd lejár az órám a bálban,
s az üveghintó tökké változik...
hogy ne legyen mindez oly feltűnő,
a tündértől kértem, mi így hangzik:
"Szépen kérem, mielőtt csodás járgányt
varázsol e tökből majd nekem,
fesse azt a biztonság kedvéért feketére,
az éjszakában mégsem lesz tán oly feltűnő,
hogy mindenki a narancssárga tökön
kacagjon kedvére..."
Megjegyzés: A verset írtam a képhez, mivel a számomra ajándékul készített FB-os, sajátverses oldalamat készítője magára hagyta, nekem viszont nem intézett jogot ahhoz, hogy beleszólhassak a posztok alakításába.
Így valaki felrakta ezt a képet (már többször is előfordult, hogy képeket raknak fel vers nélkül, de nem tudok verset utólag elérakni!, csak hozzászólásként; ami azért egy kifejezetten verses oldalon elég kellemetlen), s hiába teszünk fel újabb verses posztokat, e kép naponta többször is előre került, nem kétséges, hogy kuriózuma miatt.
Ezért eme versféleséget írtam hozzá, hogy ne legyen ez az igen érdekes, és mi tagadás, verses oldalra nem igazán illő kép önállóan ott. Természetesen csak hozzászólásként rakhattam alá a verset... de legalább nem kopasz a kissé gyászos kép, és a meghökkenős kommenteket tudtam törölni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése