Most vegyem be ezt a keserű pirulát?
Mennyivel lesz ez jobb itt, mint odaát?
Valamennyivel tán. Mert a fájdalom oszló,
rendben nyugta lehet az embernek, mely hanyatló.
Pörögni én már annyira sosem tudnék,
önmagam saját, kényszerített játéka lennék.
Visszatart, hátráltat a legtöbb mozdulatom,
bent tartott, mosolygós az összes panaszom.
Azt, hogy így elillant e mérhetetlen idő,
iszonyún sajnálom.
De visszavisz a kínmentes ifjúkorba néha
annyi színes álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése