Már nem szalad sehova, másokért élve,
nem hord el hegyeket és nem sűrűn nevet,
de így is csodálom akaraterejét,
feláll helyzetekből, mit ember sem hihet.
Már nem oszt tanácsokat, nem szól semmibe,
sorsának sodrára bízta oda magát,
kilencvenegy éves, nagy célok nincsenek,
csupán csak valahogy túlélje a napját.
Erős volt ő mindig, akármi is érte,
nem csupán egy kereszt törte szét vállait,
példaképem nekem, ahogyan elbírta
sokszor halmozottan hordozott terheit.
Egész mindenségnek könyörögnék érte,
kímélje meg őt a sok-sok fájdalomtól,
amennyi öröm, jó és szép érné még,
bármily kevés, de részesüljön abból!
Szokta mondogatni: nem élhet örökké,
de mégis maradna meg az emberi méltóság.
Mert szép ez az életkor, ha fájdalom,
szenvedés embert sárba, porba nem vág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése