Itt még bíztál, hogy a rossz semmissé tehető...
fehér liliomok álmából mély hittel lépsz elő.
Már nem tudhatom, hogy ez a nyár számodra
milyen most... és mennyire elviselhető?
Azt hiszed, nem gondol rád senki, pedig hidd el,
sűrűn könnyben ázik sok szem, s az emlékekkel
a liliomok lettek áldva... mindig így gondolok rád,
s tudom, én is így tennék... magamban... békében a csenddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése