Mindig gyanútlan voltam,
mikor jött valami földindulás, vihar,
ahogy apály után idő múltán a tenger
a földet ostromolja a dagállyal -
bár az kiszámítható folyamat -,
rázúdul és seper az áramlat,
mi útjába kerül, azonnali hatállyal
visz mindent, s mit hoz, csak a hordalék...
nincs mese, nincs jutalom, nincs irgalom,
csak hull az égből ellen-áldás mint ajándék...
De egyszer eljön az alkony.
A tengerre is sokszor száll nyugalom.
Hol összeér a föld vagy a tenger az éggel,
egyszer majd nem számít már semmi,
sem ármány, sem iszony, sem hatalom,
senkit nem érdekel már, hogy szegény voltál
vagy gazdag, és sokat vagy semmit nem adtál...
Az idők végeláthatatlanságában most sem
vagyunk sehol... hát még akkor majd,
ha egyszer eljön s betemet az alkony.
FB - szómegadásos játék.
6 szó: áramlat, gyanútlan, hull, tenger, föld, alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése