Szappanbuborék

Színes, mesésen csillogó gömbön át nézem a világot,

rajongva szépségeiért, oly önfeledten boldogan

tudnék örülni összes felbecsülhetetlen

kincsének, oly hálás vagyok most is

színekért, hangokért, álmokért,

kisgyermekként ujjonganék

bármiért, jó szóért,

hogy valaki ért,

megért...

Egy érzés

a gömbön belül,

hogy baj sosem érhet,

ember biztonságban élhet,

nyugodt, ép szívvel és lélekkel,

soha nem érhet rossz és nincs gonosz,

nincs bántás és igazságtalan, mostoha sors,

egyik a másiknak nem, nem lesz üldöző ellensége...

De ó, jaj! A csillogó gömb elenyész hang nélkül, vége.