Rémálom, ahogy ott ülök
és senki nem sejt semmit,
mi bennem végbemegy frusztrálva,
mint egy szürreális kép,
néha egyoldalú rózsaszín szöveg,
de szerencsére én senki számára
nem vagyok semmiben, egy pillanatra sem
okvetlen szükséges közeg...
Könyörgöm, de tényleg, miért is vagyok itt?
Mert ez a minimum, amivel tartozom,
hogy mindenki más jóllakjon és jól
szórakozzon... miközben arra
nincs szó, ahogy remegek attól,
hogy gyengémnek nem vagyok ura,
mi bennem zajlik, senki számára
nem mérvadó, csak egy ostoba
beképzelt nevetség tárgya.
Nem vagyok jól, már hetek óta
rettegek ettől a naptól,
de ez érthetetlen minden
egészséges számára... mennék már,
úgy mennék már, ahol egyedül lehetek,
el magamban, szemtanúk nélkül,
túlélni, a vackomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése