Számíthassak

Hónapok tanúsága,

hogy nem hitte el.

Viccelt és kinevetett.

Én meg alig írok verset

évek óta.

E-mail, levél, cset, telefon,

semmi nem számít.

Elhallgatunk és rövidre zárjuk,

ha valami idegesít.

Ez lett a rendszer.

Talán az majd mégis hathat,

ha versfélében mondom el

ha adódik, egyszer.

Hónapok tanúsága, hogy

egyszerűen nem hitte el.

Nem hitte el, mi nekem

súlyos szinten tragédia.

S ha éhen halok, sem akarom,

hogy más döntse el,

egy senkilánya hogy akarja.

Évente mi jut, pár nap.

Ne máshol osszák már be,

kinek mi adódhat -

barátságból se.

A barátság szólhat a

választhatóságról és arról,

hogy a másiknak

legyen már mersze

- jó szándékkal persze -

ne egymagában dönteni

olyasmiről, mi mást is érint,

amivel egy harmadiknak

napjait - majd hónapjait -

szándékozik alapjaiban

megkeseríteni.

Ez a harmadik, mint én,

számíthassak már annyira,

hogy kötöttség nélkül kérhessem,

tudhassak szabadon

dönteni.