Ó, istenem...
Már megint elfelejtettem.
Nem tartottam böjtöt,
mert reggel odáig még
"ki nem terjedtem".
Annyira nehéz mindig ez a
"mit evés", nem kívánok semmit,
s legszívesebben
tablettákkal segítenék minden
élelmiszer-szükségleten...
Bevennék egyet, s nem is lenne rá gond
a nap további részében.
Nyitogatja az ember a hűtőt,
leginkább feleslegesen.
Nem teng azért tartalma túl,
így, munkanélkülien.
De a tizenegy reggeli bogyó mellé
muszáj valamit ennem.
Így félkómában, csak úgy magában
felfaltam pár szelet parizerem.
Csak úgy, profánul...
nagypénteken.
De... a somlóimról, tudod,
mit kaptam, lemondtam.
Erős kísértéssel, de ezzel
bizonnyal tartoztam.
Ha már csak úgy, profánul,
ó, istenem,
a húsböjtről, biz' így,
nagypénteken,
gyarlón elfeledkeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése