Nagyanyámra emlékezem

Ha anyám házához érkezem, már az utcán érzem azokat az illatokat, melyek csakis tőle származhatnak.
Hiába jövök el útközben számtalan lakás és ház előtt az utcákon, ahol szintén fő a vasárnapi ebéd vagy sütemények sülnek - nem tagadhatom, hogy isteni illatok, de szerintem bekötött szemmel is megsúgnák érzékeim, hogy nem anyámtól erednek; az övé más.
Talán így van ezzel mindenki.
Mint ahogy a pékboltoknál is már az utcán szinte tapintható az igazi, mennyei süteményillat; vasárnap, ha dél körül járok az utcán, még ha nem lennék éhes, akkor is megéheznék a sokféle fantasztikus húslevesillattól.
Egyféle illat, a fonott kalácsé az viszont csakis rég elhunyt nagyanyámra emlékeztet.
Sosem felejtem el, amikor gyerekkorunkban szüleim pokróccal takarták le a szobánk ablaküvegét, hogy be ne lássunk, míg ők a Jézuskával "tárgyalnak": mennyire voltunk jók és milyen karácsonyfát, ajándékokat kaphatunk.
Ezalatt én és öcsém nagyanyámmal a konyhában töltöttük az irtózatosan hosszú időnek tűnő órákat! Hát hogyne, akkor díszítették anyámék a fát, ami nem kétperces munka volt; s akkor kellett elővarázsolni különböző rejtekhelyekről az előlünk eldugdosott ajándékokat...
Nagyanyám sem unatkozott volna nélkülünk sem, hiszen ő sütötte mindig a kalácsot. Előbb a mákos, diós bejgliket, két-két rúddal mindegyikből, majd pedig fonott kalácsot. Ezek illata betöltötte a konyhát, és egész szegényes kis házunkat. Még szomszédunk, Imre bácsi is azt mondta, hogy érzi az utcán, hogy "Mariska néni" egészen biztosan mennyei mannát süt...
Nekem ez a karácsonyt jelenti, és - nagyanyámat.
Mai napig, bárhol megérzem a frissen sülő kalácsok illatát, előttem van nagyanyám, minden vonásával, hangjával, hajdú-bihari tájszólásával, öltözékével, mintha tegnap láttam volna utoljára... Pedig több mint 40 éve, hogy elköltözött e világról.
Biztos vagyok benne, hogy ott, a mennyországban is frissen sült kalács illata lengi körül...

Megj.: A Barátok Verslista 2015/12. belső pályázatára írtam, sütemény és emlékezés volt a két, témára utaló szó.