Rád emlékezem, drága süteményillat...
Ahogy az ünnep születik, kalácsunk
úgy sült pirosra a tűzhely sütőjében,
hogy nagyanyánk őrizte nálunk,
az ő feladata volt, mit anyánk begyúrt,
rendben kisütni, miközben ők apánkkal
fogadták a Jézuskát, s közben mi
nagyanyánk mellett kint izgultunk.
Ehettünk, játszhattunk volna, de
az a régi gyerekkor, az est hangulata
gyomorszorító érzés volt
mindnyájunk számára...
A várakozás nem óráknak, napoknak tűnt,
s közben csak a kalácsok illata
terjengett kis házunkban, a béke,
a biztonság, védelmezett gyermekség
titkos hangulata... néha oda,
abba a gondtalan korba vágyom vissza.
Nagyanyám, a te jóságos barna szemedbe
merülve, ahogy a kalácsokat teszed rendbe...
Látlak magam előtt, s ünnep az is,
hogy te visszajársz emlékeimbe.
Megj.: A Barátok Verslista 2015/12. belső pályázatára írtam, sütemény és emlékezésvolt a két, témára utaló szó..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése