Kisfiam alsós korában kézműves szakkörre járt néhány évig, mert kedve volt hozzá, meg ő is ügyes is volt.
Nem csupán rajzzal foglalkoztak, készítettek ott mindenfélét, nem győztem csodálkozni az ötletek miatt, és lelkesen adóztam a tanárok fantáziái során; én nem tudtam volna évekig a heti két óra szakkörre milyen újdonságot kitalálni.
A lehetőségnek is örültem, termésekkel, fonalakkal, szövetanyagokkal, sógyurmával, vagy gipsszel is dolgoztak. Munkáikat többnyire elhozhatták, így került haza pl. gyermekem gipszbe nyomott saját apró keze lenyomata, alsó-fölső fogsor, kb. tenyérnyi, téglalap alakú gipszre temperával festett kép...
Ez utóbbi a karácsonyfa alá került, nekem, ajándéknak.
Mikor eljött a szenteste, a fadíszítés után megvacsoráztunk, aztán megjött a Jézuska.
Tudtam, hogy a gyerekek is szeretnének a fa alá ajándékot tenni, így nyilván megoldottuk a dolgot, hogy meg tudják ezt tenni úgy, mintha mit sem vettünk volna észre.
Sajnos, fiam elejtette a kis gipszképet, mely három darabra tört.
Mikor megszólalt a csengő, mely következtében máskor a gyerekek megrohamozták a karácsonyfát, feltűnt a fiúgyermek padlóra került állapota.
Egyelőre nem sejtettük az okát, de előbb-utóbb fény derült rá: megsemmisülve suttogta, hogy ő nem tud ajándékozni...
Hogy s mint, lassacskán kiderült.
Mégsem lehet, hogy ez beárnyékolja a szentestét!
Vigasztaltuk, ahogy csak tudtuk, és pillanatragasztóval összeragasztottuk a három darabot... Igazán észre sem lehetett venni!
Ráadásul a szándékosan nem egyenes, hepehupás gipszfelületre erdőrészlet volt festve, s valami barna kétágú alak látszott a fák között; úgy véltük, hogy az ott egy ember. A vállán is tartott valamit - talán egy vadász? Ha a repedések mégis látszottak volna a ragasztás után, akkor sem okozott a képen semmilyen esztétikai romlást a baleset.
Lassacskán fiam is megvigasztalódott, elhitte, hogy így talán még szebb lett az ajándék, s tudott örülni velünk minden szépségnek, ami a szentestén zajlott...
Egy ajándék, mely szívből jött, s mely mindörökre bevésődött emlékeimbe, a "végzetes tragédia" ellenére is. Sőt, annál inkább.
Megj.: A Barátok Verslista Szólások/közmondások 2015/03. belső pályázatára íródott.
A szólás, melyre írások születtek: "Ajándék lónak ne nézd a fogát!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése