Koldus ő, egyik napról másikra éli világát.
Sorsába már beletörődött, nem tehet mást.
Csak önmaga magán már nem tud segíteni,
de hálával fogadja a Nap ragyogását,
orcáján annak langyos cirógatását;
ha kimosni sem tudja elszakadt ruháját,
megvarrni minek? Ki látja ennek hasznát?
Egyféleképp változtathat... járja agyát e gondolat.
De... az öngyilkosság olyan gyávaság,
amihez bátorság is kell... így hát
időnként fogja nyűttes kalapját, s a
zsemle mellé megveszi olcsó borát,
dúdolva gondolja végig sokadszor sorsát.
Nagyon jól tudja: az ő élete már ez, neki ennyi járt.
Nézi a távolodó léggömböket, s hozzájuk
hasonlítja magát. Mindegyik megszolgált,
adott néha munkát is, örömöt, csodát,
de bármikor kipukkadnak... ő sem várhat mást.
Megj.:
A vers a Barátok Verslista Szó-Szövő 237. belső pályázatára készült, Áprily Lajos: Nő már a nap c. verse adaptációja nyomán.
A jelzett versből megadott 8 szó, melyet a cím is tartalmazhat: nap, léggömb, koldus, él, dúdolva, ragyog, langyos, elszakadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése