Szinte látomásszerű volt az a ritka pillanat,
oly hamar lett vége, szinte semmiség,
de még emlékszem álomféle, kalandos voltára,
rövid volt, mégis valami végzetszerűség
lett úrrá rajtam, ahogy megláttam: baljósan
nevettél kínjaimon, tőled nem jött semmilyen segítség,
bajban voltam és nem számíthattam rád,
s akkor megértettem - messze vagy tőlem, mint az ég...
Mikor véget ért az egész, nem nyomasztott
egyéb, mint valami végtelen kimerültség...
FB - szómegadásos játék.
Nagyon szép,köszönöm,hogy olvashattam ♥
VálaszTörlésKöszönöm szépen; bár a téma, ugye, nem valami optimista...
Törlés