Milyen öröm a léleknek, ha visszatér
egy elveszettnek hitt barát?
Nem tudva, miért tűnt el, hogy nincs itt,
nem nagyon értettem okát.
Szokásom szerint magamat vizsgálom
hasonló eseteknél inkább át,
rendszer vagy gép, netán én magam tettem
valamit, hogy nem szívesen lát?
Pedig kedveltem őt, visszaadta merszem,
hogy írnom kell, neki köszönhetem.
Kerestem őt, másutt megtaláltam, s amit
üzent, tényleg megértettem.
Néha úgy érezzük, túl netfüggők lettünk,
sok más halmozódik, s mi pedig elveszünk.
Tudtam, visszatér majd, sokan vagyunk így,
néha a káosz és zűr uralkodik felettünk...
FB - szómegadásos játék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése