- Nem kell félni, gyere! -
Mondtam Bencének,
mily ürügy volt felnőtten
vedlenem gyereknek!
Levéldombok nőttek
itt-ott hegyek lettek,
Bence sokszor nyakig
bennük elveszett!
Jómagam is olykor
lopva körülnéztem,
s a puha halomba magam
hanyatt vetettem...
Néztem a kék eget így,
október közepén,
sajdult szívem párat,
bár lennék gyerek én!
Gyerekként természetes,
akár felejthető is,
míg felnőtten ajándék,
mint kagyló gyöngye - kincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése