Levegőt! - kiáltanám szerte a világnak,
Omladozó falak borulva nyomorítanak
Mélynél is mélyebbre, életért küzdve...
Bár lenne enyém az összes fa lelke!
Halni nem hagynék, esküszöm, egyet sem!
Utcákon, tereken, parkokban, erdőkben,
Ligetben, sétányon, pusztákon, hegyeken
Lila szalagot tűznék minden fa hegyére,
Állj, ki kezet emelne élő természetre!
Sivár, gyötrő élet vár fák nélkül az emberre...
Megjegyzés: Barátok Verslista, belső pályázat, Akrosztichon 03. (2.)
Az akrosztichon (névrejtés) lényege, hogy a verssorok kezdőbetűiből – ha összeolvassuk – egy értelmes szó (eredetileg név) jön ki. Most játsszuk fordítva! Megadom, mi jöjjön ki, s ti költsetek hozzá verset (lehet prózajellegű mondatok sora is). Tehát ezúttal egy tízsoros alkotást várok tőletek, melyben a sorok kezdőbetűi már adottak, csak folytatni kell. A rímképletet épp ezért nem is adom meg. Az igazán sikeres akrosztichon vers /próza tartalmilag is kapcsolódik a megadott szóhoz, mely most ez:
L…………………………………
O…………………………………
M…………………………………
B…………………………………
H…………………………………
U…………………………………
L…………………………………
L…………………………………
Á…………………………………
S…………………………………
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése