Túl nagy igényeim soha nem voltak,
értékrendem egész máson alapul,
tényleg nem kellett volna soha nekem
luxuscucc vagy toronyóra láncostul.
A nyugalom volt mindig, mi hiányzott,
béke kellett volna, ám csatázni hívtak,
amikor a lélek csak szabad akart lenni,
gúzsba kötni valaki mindig akadt.
Annyira szeretek őszintén nevetni,
teljesen rendben tudni mindent,
igazán szerényen, de nyugodtan élni,
fájdalom nélkül ott kint, itt bent.
Ám az életünk nem kívánságműsor,
nem minden zajlik terveink szerint,
néha egy pillanat elég, s minden álmunk
porba hull - az ember már csak legyint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése