Elmegyünk majd egyszer teleholdas éjen
messzire, hol tenger habja csapdos,
hol kicsit sem fázunk és melegünk sincsen...
tudod, ahol minden zöld madártól hangos.
Elmegyünk majd egyszer fényes nyári napon
egy helyre, hol az igazság őszinte,
hol megértés, tisztaság és jóság honol,
tudod, ahol a zöld madár megőrizte
lelke gazdagságát, nemes bátorságát;
elmegyünk majd, még a nagy esők előtt,
az irdatlan nagy köveket hátrahagyjuk...
s zöld madarak dalától kísérve, távolba
nézve éljük meg a végtelen időt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése