Ki marad mellettem?

Ferde fénysávban táncoló
apró porszemek előttem,
enyésző emlékek sora,
avult tegnapok mögöttem.

Arany napsugár felhők közt
kandikál bágyadtan fölöttem,
perzselő melege nincs már,
jó érzés ez most énnekem.

Nem lesz egy virág sem talán,
sok fa téli álmot alszik,
ágakról majd a dér szitál,
pihenőidő tavaszig.

Nagyon kell ez a nyugalom,
földnek takaró védelem,
itt leszek egy szál egyedül,
vajon ki marad mellettem?