Tündérek angyala, az voltál,
sok évig láttam, éreztem,
ha beteg voltam, gyógyítottál,
mindig ott voltál, mellettem.
Igazi, őszinte, feltétel nélküli
volt a te állandó szereteted,
úgy éreztem, nem tudom visszaadni
mit adsz, úgy, ahogy megérdemled.
Nem tudom, hogyan könnyíthettem volna
az utolsó, fájdalmas heteden,
én mindent akartam tenni érted,
bár kiderült, ez fájón lehetetlen.
Annyira szerettelek, hogy néha már
kinevettek... de társam voltál,
mi tudtuk ezt, másnak fogalma sem
lehetett, ha néztelek és láttál.
Tudom, nálam is minden lefelé ketyeg.
Tőled előbb kezdtem haladni a véghez,
talán azért is maradtam életben,
mert az erőt bennem is te keltetted.
Azért erősödtem, hogy ne maradj egyedül,
tudtam, szükséged lesz rám, és kiderült,
hogy tényleg így lett. Életben maradtam,
míg ti ketten, Haramia és Honesty -
talán hiszem, hogy mindent elvégeztem
és test-lélek - talán tőlem telhetően
jól és jó helyre került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése