A nyár múlóban, félreállva várja,
hogy az ősz elfújja, s legyen tanúja
elbúcsúzásának.
Helyét átadja a természet szavára,
s rőtbarna levelek kavargó táncára
vége hát a dalnak.
De te megmaradsz, velem leszel, kedves,
Nem visz el a nyár, hisz szívemben áttelelsz,
őrizzük a lángot.
Éltető mosolyod napsugarat áraszt,
szemed csillogása hozza el a tavaszt,
s szór ezer virágot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése