Ha írási kényszer fog el,
gondolataimat csakis kézzel
írom - s nemcsak a buszon… -
a kézírás, ha sietésben rondul,
tán olvashatatlan, ám az időt
nem kési le, a kéz futhat bolondul,
még ha gazdája, mikor géphez ül,
később rejtvényként kényszerül
böngészni és megfejteni saját
kusza macskakaparását.
Most ezt - nem tudom. Fájdalom,
de egy ideig nincs jobb karom.
Mire bal kézzel gépbe pötyögném
- ha adódik - leírható gondolatom,
addigra a gondolat már
- mely előtte gyors írásra vár,
s megragadnám, ha nekem kincs –
árkon-bokron túljár, de kár…
mire valahogy rögzíthetném,
elfelejtem, nyoma sincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése