Örökség

Szívem most szabaddá vált…
ha szólni akarok valakihez,
tán szólhatok,
ha rokonszenves egy lélek,
már mondhatok
nyugodtan neki
vigaszt nyújtó,
barátságos mondatot –
más úton.

Már nem gátol semmi,
bár a büntetés jár,
úgy tűnik távolról,
a megbélyegzettség
s hűtlen-titulus fennáll,
s bizony, ebből a helyzetből
szekérrudam kiáll.

Nem volt lételemem
a meghasonlás,
s nehezen vett rá
nem hitt, meggyőzetlen
dolgokra a megalkuvás.

Apám, tőled örököltem,
tudom, s bár nehezebb
így a lelkem, de tisztább
a lelkiismeretem…
Nem könnyű kiállni
néha az igazunkért,
de biztosan megéri
a nyugodt álmunkért…
így ezt az örökséget –
az érdeklődést,
a segítőkészséget
az iránt is, aki
nem feltétlen fújja
a mi véleményünket –
mégis neked hálásan
megköszönném.