Anyám kertjében
a májusi orgona
téged idéz, nagyanyám...
Önfeledten kötötted szép,
lila csokrokba,
köztük szépen mutatott
a piros tulipán,
s a fehér tubarózsa...
Mindezt tetted te
örömmel, dúdolva.
Özönvíz előtti
nyikorgó babakocsimba
raktad a csokrokat,
s gyalog mentél velük
a piacra, hol egy-két
forintért adva ez
üde virágokat,
mosolyt csaltál sok
fáradt arcra.
Minden évben, ha virágzik
a fehér s lila orgona,
téged idéz, mosolyodat;
köztük látlak, nagymama...
De elég, ha árad felém
csodás, üde illata,
mamám néz le rám az égből,
s az illat az ő sóhaja.
Minden évben, ha virágzik
a fehér s lila orgona,
téged idéz, mosolyodat;
köztük látlak, nagymama...
De elég, ha árad felém
csodás, üde illata,
mamám néz le rám az égből,
s az illat az ő sóhaja.
Megj.: A Barátok Verslista 2016/06. havi belső pályázatára íródott.
Most publikálom, mivel csak eredményhirdetés után lehet. Feltétel volt a lila és öröm szó használata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése