2010. június 9., szerda
Itt leszel...
Itt leszel holnap.
Ó, mennyire várlak téged,
oly rég nem láttalak…
Kedves, holnap karomba zárlak,
temiattad kel fel a Nap is,
s a vonatod is majd
veled indul csak el,
s én is csak érted ébredek fel.
Hogy mondjam majd el,
mennyire hiányoztál,
azt hiszem, erre nincs szó,
a léleknek ilyenkor
inkább az a jó,
ha a hang is bent marad.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)


Nagyon kedves vers!
VálaszTörlésAhogy jött...:)
VálaszTörlés