Napköszöntő

Megköszönöm,
ha a tavaszi Nap
előcsalogatja
a hírnök-virágokat,
cinkosan súgja –
csak én hallom szavát –
„tedd el máskorra,
nem kell már kabát”…

Megköszönöm,
ha a nyári Nap
száz kézzel szórja
a lángsugarakat,
de azért megérzi ő,
hogy saját feje is fő
s visszafogja magát,
ha tikkasztó a hő…

Megköszönöm,
ha az őszi Nap
elővarázsol még
pár aranysugarat,
s pajkosan nevetve,
kacsintva rám
csempészi hajamba
nyárillatát…

Megköszönöm,
ha a téli Nap
hótakarón játszva
sziporkázgat,
szem nem állja
vakító fényét,
de magában hordozza
a tavasz ígéretét.